Egy friss kutatás több ponton átírja a rézkori vadász sztoriját.
Minden idők legrégibb, teljes épségben megtalált emberi holttestét 1991 szeptemberében fedezte fel két német túrázó az Olaszország és Ausztria közötti dél-tiroli Alpokban 3200 méter magasan. Először azt hitték a hatóságok, hogy a férfi nemrégiben halhatott meg, és Carlo Capsoni velencei zenetanárra gyanakodtak, akinek 1941-ben veszett nyoma pont ezen a környéken. Ám a rézből készült jégcsákány egy történelem előtti, archaikus szerszámra emlékeztetett, ahogyan a medveszőr kucsma, a kecskebőr lábszárvédő, az irhabunda, a száraz fűből fonott esőköpeny és a temérdek tetoválás sem kifejezetten a lagúnák városának divatját idézte.
Több tucat kutatócsoport vizsgálta át tüzetesen Ötzi DNS-ét és korát, mire kikerekedett a nagy kép: nagyjából 5200 éve (+/-100 év) menekült az akkori erdőhatárnál is magasabbra a 45 éves vadász. Igen, menekült, mert feltehetően nem a kimerültség, az éhség vagy a hideg végzett vele, hanem nagyon úgy tűnik, hogy erőszakos halált halt. Vállában egy kovakő nyílhegyet találtak, amelyet hátulról lőhettek ki rá, és az is valószínű, hogy elölről legalább egy erős ütést mértek a fejére.
Az újdonság viszont az, hogy nem rendkívüli klimatikus körülmények ritka együttállása miatt maradhatott fenn múmiája ennyire jó állapotban,
hanem hétköznapi módon is konzerválódhatott a száraz és hideg alpesi környezetben.
Az viszont biztos, hogy az utóbbi évtizedek felmelegedése miatti olvadás hozta felszínre a tetemét.
A teste közelében talált levelek, magvak, moha, fű radiokarbonos kormeghatározása és egyéb elemzései alapján úgy vélik, hogy
Ötzi valójában tavasszal halt meg, nem pedig ősszel, ahogy eddig gondolták,
és mivel a szerves anyagok némelyikéről kiderült, hogy fiatalabbak, mint Ötzi, kutatók azt állítják, hogy a helyszín és a tetem is az elmúlt 5300 év során több ízben is felszínre került, szabaddá vált. Azaz a kezdetekben rendszeresen ki volt téve az időjárási viszontagságoknak, nem fedte be azonnal a hó és a jég (amint eddig gondolták), amelyek aztán mint valami lefagyasztott időkapszula ötezer évre hibernálták, és ránk hagyományozták a testét.
Az egyik uralkodó elmélet szerint a jégember valaki vagy valami elől menekült, valószínűleg egy konfliktus miatt, és úgy döntött, hogy elbújik a hegyekben. Feltehetően a völgyben található faluban összetűzésbe keveredhetett valakivel, arra utaló bizonyíték azonban, hogy megölte volna ellenfelét, nem került elő, de nem is zárható ki, hogy történhetett ilyesmi, az egyik kézfején ugyanis mély vágás található.
Mindenesetre meg sem állt 3200 méteres magasságig, ahol már nincsenek fák sem, csak hó és jég, és megpihent, majd falatozni kezdett. Némi kőszálikecske-húst evett alakorral (ősi, egyszemű búza), amelyet kevés páfránnyal dobott fel. Nem sokkal ezután jelenhettek meg a (számunkra ismeretlen) tettesek, akik rejtőzve, 30 méterről lőtték hátba a pihenő Ötzit. Előre megfontolt szándékból ölhették meg, ugyanis értéktárgyait, még az akkoriban ritkaságszámba menő rézszekercéjét sem vitték magukkal.
Azt is feltételezik, hogy máshol halt meg, nem abban a vízmosásban, ahol felfedezték, és amely szerencsésen megvédte holttestét a gleccser pusztító mozgásától. A régészek ugyanis szanaszéjjel szórva találtak rá megrongálódott holmijára, ami arra utal, hogy magasabban fejezte be életét, és csak valamikor később, a tavaszi és nyári vízlefolyások vagy az elmozduló jég lökte le a vízmosásba tetemét, amelyet jóval később zárt csak le hermetikusan a hó és a jég.
Ahhoz képest, hogy több mint ötezer éve élt, Ötzi élete – az egyre fejlődő biotechnológiai módszereknek köszönhetően – szinte nyitott könyv ma már.
Tudjuk, hogy egy sor betegség gyötörte:
gerincferdülése volt, szuvasak voltak a fogai, laktózérzékeny volt, gyomorfekéllyel, köszvénnyel és érelmeszesedéssel küszködött, ráadásul a Lyme-kór is megtámadta. Plusz meg is gyilkolták.
De még arról is lehet elképzelésünk, milyen volt a hangja, digitálisan modellezték ugyanis orgánumát, igaz, csak a hangszálak hossza, hajlékonysága, valamint a hangcsatorna mérete alapján tudtak megközelítő eredményt életre hívni. Hangja azt sejteti, nem lehetett egy tündérmese az élete.
A kutatók meg vannak győződve róla, hogy nem csak Ötzit rejtették az Alpok hegyei-völgyei, az egyre gyorsabban olvadó gleccserek sok más értékes ősi leletet is felszínre hozhatnak, ezért arra biztatják az alpesi turistákat, hogy nyitott szemmel másszák a meredélyeket, mert rengeteg meglepő felfedeznivaló lapulhat még arrafelé.
(Borítókép: Ötzi szobra Olaszországban. Fotó: Dea / Albert Ceolan / Getty Images)