A Szövetségi Nyomozó Iroda sok konfliktust vállal bűnözőkkel, terroristákkal szemben. Most közzétette tippjeit, amiket mi is jól hasznosíthatunk otthoni vitáinkban, családi feszültségeinkben.
Év végén még a legbékésebb családokban is elhangzik egy-két hangos szó, vagy kisebb vita, mert sok környezeti és belső elvárásnak kell megfelelni a programokat, menüket, szűkebb és tágabb családi környezetet illetően.
Most az FBI egyik korábbi dolgozója osztotta meg a nyilvánossággal, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda hogy kezeli a pszichésen megterhelő helyzeteket. Ha elég élénk a fantáziánk, könnyen el tudjuk képzelni, az FBI dolgozói hogy oldják meg családi konfliktusaikat - túszejtés, fegyveres fenyegetés, lövöldözés? Csak a filmes tapasztalataink alapján ez lenne a logikus.
De ahogy a New York Times is megírta, az FBI-nak is megvannak a praktikus tanácsai a családi konfliktusok kezelésére. Az egyik, a Szövetségi Nyomozóiroda által javasolt technika, amit Gary Noesner, az FBI válságkezelési osztályának korábbi vezetője ismertet, az aktív hallgatás módszere. Ennek lényege, hogy a vitázó fél érveit is megpróbáljuk átgondolni és empatikusan közelítünk hozzá.
Nem kell egyetérteni, csak biztosítani őt arról, hogy hallottuk, mit mond és megértettük az üzenetét.
Ha már megemelkedett a feszültség, hagyjuk, hogy a másik kiadja magából, ami a szívét nyomja, de mindig éreztessük, hogy figyelünk, követjük a gondolatait, mondjuk nyugodtan, hogy „igen” , „rendben” vagy „megértem” Ez bizonyítja, hogy figyelmesen hallgatunk, és a másik dühe is csillapodni fog, mert érzi, hogy vele vagyunk.
A vita kulminálásakor érdemes csendben maradni. Ahogy Noesner mondja,
Ha az ideges fél nem kap riposztot, megnyugodhat, ráadásul a feszültség is enyhülni fog, mert egyedül nem tudja fenntartani, úgyhogy újrakezdődhet a normális hangvételű párbeszéd.
Ha békítőleg akarunk fellépni egy már elfajult konfliktusban, akkor a másik mondandójának átfogalmazása segíthet a feszültség enyhítésében. Ezzel azt közvetítjük, hogy megértjük, figyelünk rá.
Tegyünk fel komplexebb kérdéseket, ne eldöntendőeket, mert ezek nem tudják oldani a konfliktust.
Ítélkezés helyett azt firtassuk, mit tehetünk, hogy rendeződjön a helyzet. Klasszikus kommunikációs módszer még az „én” kezdetű mondatok helyett a "te" használata, így nem lesz vádaskodó és egocentrikus a kommunikáció és érzékeltetjük, hogy
mi is vállaljuk a felelősséget, de tudatjuk a másikkal, hogy mi a problémánk a viselkedésével.
Fontos még, hogy egyensúlyi helyzet legyen a kommunikációban, ne magasodjunk a másik fölé, ne becsüljük le, ne alázzuk meg. Noesner elmondása szerint a sikeres túsz ejtő tárgyalások kulcsa is mindig az volt, hogy egyenrangú félként beszéltek a terroristákkal. Az egyik túszejtő el is mondta, azért adta fel harci álláspontját, mert tetszett neki, ahogy a túsztárgyalók beszéltek vele.
Nos, ha a családban nem is túszejtőkkel tárgyalunk, a stílusra akkor is jó odafigyelni, ha nem akarjuk, hogy végül valóban túszejtéssé fajuljon a helyzet. Bele gondolni is rossz lenne, ha férjünk elbarikádozná magát a garázsban és nem engedne minket az autó közelébe, vagy feleségünk dühében foglyul ejtené a kutyát.
(Borítókép: Brooks Kraft / CORBIS / Corbis / Getty Images)