Kilencvenéves korában meghalt Walter Cunningham, aki egyike volt annak a három amerikai űrhajósnak, akik 1968 októberében az Apollo–7 misszióban teljesítették az Apollo-program első, emberek közreműködésével történő repülését.
Walter Cunningham a NASA Apollo-programjának első sikeres legénységi űrmissziójának utolsó életben lévő űrhajósa volt. Kedden halt meg Houstonban – írja az NBC News.
A NASA közleményben erősítette meg Cunningham halálát, de nem közölte az okát. Családja egy szóvivőn, Jeff Carron keresztül arról adott tájékoztatást, hogy az űrhajós kórházban halt meg, miután elesett.
Az Apollo–1 katasztrófája utáni első emberes Apollo-küldetés feladata az áttervezett űrhajó tesztje volt Föld körüli pályán. Az 1968-as missziót végül teljes sikerként könyvelték el. Az Apollo–1 balesete után az Apollo űrhajó parancsnoki modulját teljesen áttervezték, és a gyártó North American cég a CSM–101 jelű, több földi tesztelésen is átesett űrhajót szállította le a misszióhoz. A cél egy tizenegy napos Föld körüli repülés volt, amin a parancsnoki és szervizmodul rendszereit és dokkolási képességét tesztelik. A holdkomp fejlesztése csúszásban volt, ezért azt későbbi küldetéseken kívánták tesztelni.
Az Apollo–7 több tekintetben is mérföldkő volt: ez volt az első emberes Apollo-küldetés, az első háromfős amerikai személyzet egy ilyen misszióban, a Saturn–IB első emberes indítása, az első élő tévéközvetítés az űrből és az utolsó indítás az LC–34 starthelyről.
A tesztút parancsnoka Wally Schirra volt, aki korábban a Mercury-program (az ötödik emberes) Sigma 7 jelű és a Gemini-program 6A jelzésű küldetésein már járt a világűrben. A másik két űrhajós Donn Eisele és Walter Cunningham volt, mindketten újoncként.
Donn Eisele 1987. december 2-án, 57 évesen, míg Wally Schirra 2007. május 3-án, 84 éves korában halt meg. Walter Cunningham volt a küldetés utolsó élő tagja.
Cunningham 1950-től 1951-ig haditengerészeti repülőtiszt volt. A Kaliforniai Egyetemen fizikusi képesítést, majd doktori fokozatot szerzett. Előbb az egyetemen, majd a Rand Corporation amerikai nonprofit globális politikai agytröszt tudományos kutatójaként dolgozott. 1963 októberétől a harmadik amerikai csoportban kezdte meg az űrhajóskiképzést. Tíz napot, húsz órát és nyolc percet töltött a világűrben. Az Apollo-program első emberes repülése után átkerült a Skylab-programba, ahol a legénységek kijelöléséért felelős igazgatói posztot töltötte be. 1971. augusztus 1-jén leszerelt a NASA-nál, és az üzleti életben helyezkedett el.
Walter Cunninghamet felesége, Dot, nővére, Cathy Cunningham, valamint gyermekei, Brian és Kimberly gyászolja. A család közleményében azt írta: „A világ egy újabb igazi hőst veszített el, és nagyon fog hiányozni nekünk.”
(Borítókép: Walter Cunningham 2019. március 16-án. Fotó: Omar Vega / Getty Images)