Robert Matthews, a brit Királyi Csillagászati Társaság és a Királyi Statisztikai Társaság tagja bebizonyította, hogy a kenyér szinte csak a megkent oldalára eshet le. Ennek oka az asztal magassága és az univerzum törvénye. Matthews felfedezéséért megkapta a Nobel-díj paródiáját.
Ahogy Murphy törvénye is kimondja, ahogy mi is megtapasztalhatjuk mindennapjainkban: ha a kenyeret megkentük vajjal, lekvárral, nutellával, bármilyen kencével, de a gyerek, a kutya, vagy – és persze ennek a legkisebb a valószínűsége – mi leverjük, akkor biztos, hogy a megkent felével esik le. Kérdés, írhatjuk–e ezt pusztán a pech számlájára, vagy áll valamilyen tudományos magyarázat is mögötte?
Robert Matthews, a brit Királyi Csillagászati Társaság és a Királyi Statisztikai Társaság tagja beleásta magát a problémába és 1996-ban meg is kapta felfedezéséért az Ignobel-díjat, a Nobel-díj paródiáját.
A vicces kitüntetést azok a tudósok kapják, akik értelmetlen felfedezéseket, használhatatlan találmányokat vagy mulatságos javaslatokat tesznek a tudomány világában. A díjazottak általában nem sértődnek meg a humoros honoráláson, Matthews például úgy nyilatkozott, a pirítóstanulmányt szabadidejében végezte, amikor nem volt semmi a tévében.
Örülök, hogy elismerik az olyan munkát is, ami megpróbálja becsempészni a szórakozást a tudományba, mert manapság nem nagyon lehet nevetni az elméleti fizikán.
Matthews alaposan tanulmányozta a vajas pirítós életét és kalandjait, és megállapította,
A reggelizőasztalról leeső pirítósok azért a vajas oldalukkal landolnak a földön, mert az univerzum így van kialakítva.
De ez így túl egyszerű lenne, talált konkrét magyarázatot, és bűnöst is!
2001–ben, mikor még jobban elmerült a témában, sikerült tényekkel is alátámasztania a hipotézist. A nagy brit pirítóskísérlet során 9821 pirítósból 6101 esett a vajas oldalra, ami 62 százalékos eredmény. A vizsgálatokból kiderült, hogy a kenyér formája és az asztalról való leesés mikéntje sem mindegy, de a legdöntőbb az asztal földtől való magassága. Matthews számításai szerint a kenyér 0,7 másodperc alatt fordul meg, de egy átlagos, 75 cm-es brit asztalnál 0,39 másodperc alatt ér a földre, nincs ideje teljesen megfordulni.
Daniel Hennequin, a Lille-i Egyetem molekulafizikai laboratóriumának kutatója szintén megvizsgálta a problémát, a kence vastagságának szempontjából, és arra jött rá,
HAcsak NEM OLYAN VASTAGON KENJÜK MEG, AMILYEN VASTAG A KENYÉR, AKKOR NEM VÁLTOZIK SEMMI. NEM A SÚLYÁT KELL NÖVELNI, HANEM A SÚLYPONTJÁT MÓDOSÍTANI.
Tehát ha nem óriás asztaloknál vagy magas bárpultoknál étkezünk, a kenyér mindig a rossz oldalára fog esni, csak éppen arra nincs magyarázat, ha a kezünkből ejtjük ki, akkor is miért mindig a megkent oldalra esik?
(Borítókép: Nora Casey / Getty Images)