Lanolin – láthattuk már ezt a feliratot a szappanokon, tusfürdőkön is, de rágón még nem nagyon. Olyan elterjedt alkotóelem, hogy a gyártók úgy gondolják, már fel sem kell tüntetni a csomagoláson. Ez az adalékanyag a juhok faggyúmirigyéből származó olaj. De ne szaladjunk ennyire előre, mi minden is van a rágóban, amit a fél világ olyan lelkesen rág, pukkant és fúj?

A legrégebbit valószínűleg már a kőkorszakban rágták, ez nyírfagyantából készült. A fenyőgyanta rágógumit a 19. század közepén állították elő először. A nyolcvanas évek elején kezdték gyártani az elasztikus-szintetikus rágógumimasszát, amit tilos eldobni, mert műkomponensei miatt jóformán sosem tud lebomlani.

Összetevők és a juh!

Háromféle anyagból állhat a rágógumi: a pisztáciafa lágy gyantájából vagy a chicle (szapodilla) nevű anyagból, aminek alapja egy növényi gyanta, vagy – és ez a legelterjedtebb – kőolajból, cukorból, aromákból szintetikusan készül.

A lanolin szó a lana (gyapjú) és az oleum (olaj) szavakból származik. A lanolint a juhok faggyúmirigyei termelik: ha megtisztítják a juhviaszt, a faggyút, létrejön a lanolin, ami 38 fok körül oldódik. A funkciója, hogy megóvja a juhokat és a gyapjukat a hidegtől, a nedvességtől és a betegségektől – na és sűrűsítse a kozmetikai cikkeinket, rágóssá tegye rágónkat.  

A veszélytelen gyapjúviasz azonban korántsem minden, mert műédesítőszereket és aromákat is használnak, amik, ha sok rágót fogyasztunk, bélproblémákhoz is vezethetnek.

A Mayo Clinic szerint

a mesterséges édesítőszerek tartós egészségügyi problémákat okoznak, de kis mennyiségben fogyasztva nem veszélyesek.

Egyes kutatások kimutatták, a mindennapi rágózás összefüggésben állhat a rákkal, a stroke és a szívbetegség kialakulásával.

(Borítókép:  Alexander Nolting / EyeEm / Getty Images Hungary)