A BME szakemberei már napok óta Törökországban vannak, és az Isztambuli Műszaki Egyetem munkatársaival, az EELISA egyetemi szövetség (European Engineering Learning Innovation and Science Alliance) tagjaival együtt vesznek részt a földrengés kárfelmérésében.

Joó Attila, a BME Hidak és Szerkezetek Tanszékének egyetemi docense, a BME Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ igazgatója az Indexnek elmondta: a kiutazás megszervezéséhez segítséget nyújtott a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Török Köztársaság Magyarországi Nagykövetsége, valamint az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság.

Az Isztambuli Műszaki Egyetem (ITU) munkatársainak hely- és nyelvismeretének köszönhetően tudnak zavartalanul dolgozni a területen.

Szombaton Antakyában a HUNOR mentőcsapatnak és a műegyetem mérnökeinek munkáját egy 4,4-es erősségű utórengés nehezítette. Joó Attila ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott:

Ijesztő volt, amikor közvetlenül egy megdőlt épület romjainak átkutatása után 4,4-es erősségű utórengés rázta meg Antakya városát. Szerencsére a mentőcsapat már nem tartózkodott a romok között, így senki sem sérült meg.

Vasárnap a HUNOR mentőegységgel közösen végeztek felderítést, majd épületátvizsgálást a városban, később visszatértek Adanába. A mentési tevékenység lezárult, most a sérült épületek kárfelmérése, a megmaradt infrastrukturális műtárgyak állapotáról való szakvélemények elkészítése és a romeltakarítás van soron.

Új helyszínen

A BME szakemberei hétfő óta a földrengés egyik epicentrumában, Kahramanmarasban tartózkodnak, itt február 6-án volt a Richter-skála szerinti 7,7-es és 7,6-os erősségű rengés. Azóta még 1972 utórengés történt. Kahramanmaras külvárosai kevésbé sérültek, egy kisebb területen viszont a magas épületek jelentős károkat szenvedtek.

Török kollégáikkal együtt kedden húsz épületet vizsgáltak meg. Eredményeiket a többi helyszínen dolgozó szakértőhöz hasonlóan az AFAD rendszerében rögzítik, szakvéleményüket az épületek pontos GPS-koordinátái és fotódokumentáció egészíti ki.

Joó Attila elmondta, hogy kedd reggel óta dolgoznak együtt a helyi katasztrófavédelemmel és az isztambuli műszaki egyetem csapatával. A BME munkatársai főleg tartószerkezeti, földrengési méretezési, vasbeton és acélszerkezeti tapasztalattal rendelkező mérnökök. Vizsgálataik fő tárgya, hogy hogyan sérültek a házak, ez kapcsolódik az itthon folytatott statikai kutatásaikhoz.

Ahogy elmondta, a károk különlegesen súlyosak, az intenzitás kiemelkedő volt.

A szakembereknek különösen az érdekes, hogy a különböző időszakokban, kulturális környezetben épült házak hasonlóan vagy különböző módon és mértékben sérültek-e meg. Fontos tapasztalat, hogy nemcsak a régi házak dőltek össze, hanem újonnan épültek is, ami alapvető mérnöki, kivitelezési, esetleg üzemeltetési problémára utalhat.

A felmérések azért értékesek, mert a helyi szabályozásba beépülnek majd az új információk, ahogy ez a 1999-es isztambuli földrengéskor is történt.

Jelenleg a bontási, eltakarító munkálatok folynak, az állva maradt épületeket vizsgálják, osztályozzák és felviszik egy adatbázisba, valamint speciális helyzetű épületeket vizsgálnak.

A BME mérnökeinek célja a segítésen túl a hazai mérnöktársadalom elé tárni az eredményeket, felhívni a figyelmet az alapvető szabályok betartására.

Ahogy Joó Attila elmondta:

Ha triviális mérnöki megoldások nincsenek megvalósítva, akkor lényegesen nagyobb károk keletkeznek egy ilyen katasztrófa idején.

Tervben van a Magyar Mérnöki Kamara bevonása is a későbbi segítségbe. Fontos, hogy a magyar mérnöktársadalom is tanuljon az esetből, bár Magyarország csak közepes szeizmicitású országnak számít, a megfelelő konstrukciós megoldások alkalmazása azonban idehaza is fontos.

(Borítókép: Joó Attila / BME)