A National Snow and Ice Data Center szerint a szél, a melegebb levegő és víz miatt az antarktiszi jég lefedettsége mindössze 1,91 millió négyzetkilométerre csökkent február 13-án.
Tavaly az 1,92 millió négyzetkilométeres csökkenést február 25-én mérték. A rekordévek eddig 2017, 2022 és 2023 – noha ez utóbbi még alig kezdődött el.
A környéken cirkáló hajók is azt erősítik meg, hogy a térség már szinte jégmentes, kivétel a Weddell-tenger. De a tudósok szerint az antarktiszi tengeri jég viselkedése bonyolult, és csökkenését nem lehet csak az éghajlatváltozásnak tulajdonítani – írja a BBC.
Az elmúlt 40 év műholdas adatait elemezve a kutatók nagy szórást figyeltek meg a jég változásában, de a nyári jég csökkenése csak az elmúlt néhány évben volt tapasztalható.
A számítógépes modellek prognózisai szerint hanyatlás jöhet az Északi-sarkvidékhez hasonlóan, ahol a nyári tengeri jég kiterjedése évtizedenként 12-13 százalékkal csökken a globális felmelegedés miatt. De az Antarktisz nem így viselkedett.
Az antarktiszi tengeri jég a múlt század elején hanyatló állapotban volt, de növekedni kezdett, és a közelmúltban a variációk nagy skáláját mutatta téli rekordmaximumokkal, és (most már) nyári rekordminimumokkal is.
Télen a jégtáblák akár 18 millió négyzetkilométernél többet lefedhetnek, és ez fontos is, mert a megfagyott tengervíz az óceán felszínén kiszorítja a sót, ami besűrűsíti az alatta lévő vizet, és lesüllyed.
Ez is része a folyamatnak, ami a nagy óceáni víz körforgását irányítja, a víz tömeges mozgását, ami a globális éghajlati rendszer energiaszabályozója.
De a tengeri jég a sarkvidéki élet szempontjából is rendkívül fontos: az Antarktiszon a jéghez tapadt algák táplálékforrást jelentenek a kis rákoknak, a krilleknek, ezekkel táplálkoznak a bálnák, fókák, pingvinek és egyes madarak is. A jégtáblák közlekedési bázist is jelentenek, egyes fajok ezen vándorolnak, megpihennek, vagy családi életet élnek.
Valószínűleg az idei tengeri jégminimumot az Antarktiszi-félsziget nyugati és keleti részén tapasztalható szokatlan meleg idézte elő. Az átlagos hőmérsékletnél 1,5 fokkal volt melegebb. De a Southern Annular Mode-ról is beszélnünk kell (SAM), ami az Antarktisz körüli légköri nyomás változásait rögzíti – ezek befolyásolják a kontinens nyugati szeleit.
A nagy szél segít feltörni a táblákat, észak felé tolja őket a melegebb vizekbe, hogy kiolvadjanak.
A kutatók szerint a SAM-ban tapasztalható pozitívabb tendenciák az Antarktisz feletti ózonlyukkal és az üvegházhatású gázok légköri növekedésével hozhatók összefüggésbe. De fontos figyelni az Északi-sark és az Antarktisz különbségeire: az előbbi egy kontinensekkel szegélyezett óceán, az utóbbi egy óceánnal körülvett kontinens.
Ezért az Antarktiszon télen a jégnövekedés sokkal kevésbé korlátozott, a táblák egész messzire feljuthatnak északra. Ennek következtében nagyobb kiterjedésűek, mint az Északi-sarkvidéken, ahol a maximum mostanában ritkán éri el a 15 millió négyzetkilométert.
A nyári meleg sok helyen visszakergetheti a tengeri jeget egészen az antarktiszi partvidékig, de az Antarktisznak egyre nehezebb megtartani évről évre vékonyodó jégtábláit.
(Borítókép: Johan Ordonez / AFP)