A nyúlkutatásnak különösen az angolszász országokban van nagy hagyománya, ugyanis a harmadik legnépszerűbb társállat a nyuszi. Sokan vizsgálják a nyúl–ember interakciókat, a nyúljóllétet, de egy új magyar tanulmány még a külföldi kutatóknak is jelentős újdonságokkal szolgált a hobbinyulakkal kapcsolatban.

Az ELTE Etológia Tanszékén egy szakdolgozatból kinőtt tanulmány nem egy-egy tulajdonságra, jellemzőre fókuszált, mint általában a külföldi kutatások, hanem átfogó, több kérdésre építkező online kérdőívben kutatta a nyúltartás több aspektusát. Pongrácz Péterrel, a szakdolgozat témavezetőjével beszélgettünk a munkáról, amely megjelent a ScienceDirectben is.

Régi nyúl nem vén nyúl

Az online és igen hosszú kérdőívre 2-3 hét alatt több mint ezer kitöltés érkezett, a részletes feldolgozás, adatelemzés után jött a nemzetközi publikáció. Pongrácz Péter elmondja:

Már a kilencvenes években foglalkoztunk az Etológia Tanszéken nyulakkal. A doktori témám is a nyulak korai, érzékeny periódusa volt, amikor életük első heteiben megtanulják annak a szagát, akivel találkoznak, amikor a szoptatás történik. A nyulak csak egyszer szoptatnak egy nap, mindig ugyanabban az időpontban, ha akkor megfogdossuk a kicsiket, szelídek lesznek. Négyhetes korban választják el őket, és amelyiket nem fogták meg az emberek az érzékeny periódusban, az félelemmel lesz teli.

A tanszék több mint egy évtizedig foglalkozott akkor nyulas vizsgálatokkal. Úgy gondolták, nagy felfedezésük hasznos lehet a haszonállatok szempontjából is, hiszen ha a nyúl nem fél, több utódot ellik, könnyebben vemhesül, de a magyar nyúlipar nem mozdult rá.

A Kaposvári Egyetemen állatterápiában is használják a nyuszikat, iskolai fejlesztőgyakorlatokban, különleges nevelési igényű gyerekeknek például. De az állatoknak ez a gyógyterápia stresszes lehet, különösen a nyúlnak, ami nem is szereti, ha hozzányúlnak.

Ahogy Pongrácz elmondja:

A nyúl hiába népszerű hobbiállat ma már, nem szereti, ha ölelgetik, fogdossák, hiszen eredendően prédaállat. Nem bújós, a simogatást nem igényli, hiszen neki az a legrosszabb, ha a természetben elkapják, megfogják. Ahogy tanulmányunkból kiderült, a kedvencnek tenyésztett törpenyuszik barátságosabbak, mint a kommersz húsnyuszik. De tudni kell, hogy a törpenyulakat is elsősorban küllemre szelektálják, nem szelídségre.

Pongrácz megemlíti a híres, 1959-es novoszibirszki rókaszelídítő projektet is, amikor a szovjetek szelíd rókák szaporítására tettek kísérletet úgy, hogy a legszelídebb egyedeket szaporították tovább. 20-30 generációs szelektálás után teljesen szelíd, a kutyához hasonló, idomítható, farkcsóváló rókák születtek. A nyúlnál azonban nem igazán szempont a szelídségre szelektálás, hiszen így is, úgy is megveszik őket cuki küllemük miatt. És ha a nyuszi nem is túl barátságos, akkor sem okoz nagy kárt.

A kutatás újdonságai

Ahogy Pongrácz Péter elmondja,

a szakdolgozat és a kérdőív is alapos munka, amelyben vizsgáltuk a nyúl elhelyezését, hogy kiengedik-e néha a ketrecből vagy sem. Kiderült számunkra, hogy amelyik soha nincs szabadtéren, az agresszívebb, mint a legalább időnként kiengedett nyuszi. Az állat akkor agresszív, ha fél, vagyis neki is az a jó, ha olykor mozoghat, és nem válik stresszessé. A felmérés szerint az ivaros hím nyulak a legbarátságosabbak, és hasonlóan a korábbi tanulmányokban leírtakhoz, az is beigazolódott, hogy az ivaros nőstények a legkevésbé barátságosak.

Vizsgálták a táp, az etetés kérdését is, mert meglepő, de van összefüggés a nyúl attitűdje és a táp fajtája között.

Kiderült, hogy a müzlivel etetett nyuszik agresszívebbek, mint a szénával, takarmánnyal etetettek. Azért lehet ez, egyrészt, mert a müzliben több az energia, és mivel a nyúl evolúciósan azt szokta meg, hogy a kevés tápanyagot tartalmazó füvekből állandóan eszik, a müzlis egyszeri jóllakás tétlenné, frusztrálttá teszi. Másrészt a müzli a fogazatának sem tesz jót, mert puha táplálék, amivel nem rág eleget a nyúl, nem koptatja az állandóan növő fogait, így azok túlnőhetnek, ami fájdalmas. A fájdalom agressziót szülhet.

Pongrácz elmondja, hogy a kérdőívben azt is firtatták, milyen típusú nyulat tartottak a kitöltők, húsnyúlat vagy valamilyen fajtatiszta törpenyulat, esetleg utóbbi fajták keverékét. Kiderült, hogy a törpéket a gazdáik barátságosabbnak vélték – talán mert többet foglalkoznak velük, mert aranyosabbak, vagy mert a tenyésztők azt preferálják? Erre még nincs egyértelmű válasz.

Kérdéseket tettünk fel a tartására vonatkozóan is, ha kiengedik mozogni, mennyi időre teszik, más nyúl is van-e a környezetében, vagy egyedül él. Az is fontos, hogy honnan jön a nyuszi, milyen a háttere, állatpiacról, börzéről, tenyésztőtől, kisállat-kereskedésből származik, vagy mentett nyuszi. A táp kérdése kardinálisnak bizonyult, és a viselkedésére is vonatkoztak kérdések: milyen a nyuszi viselkedése ismert vagy ismeretlen emberrel, agresszív-e, morgó, harapó vagy barátságos, érdeklődő, szimatoló.

Pongráczék következtetése pedig az volt, hogy viselkedése nemcsak a táppal, de az ivarával, a szabadon töltött idővel és a származásával is összefügg. A barátságosabbak kis tenyésztőtől jönnek, vagy állatvásáron veszik, a kevésbé barátságosak állatkereskedésből jönnek, vagy mentett nyuszik. Az ivartalanítással kapcsolatban Pongráczék feltevése az, hogy a nem kellemes eljárás traumatizálhatja a nyuszit: a fájdalom, a kórházi élmény későbbi viselkedésében is megjelenhet.

(Borítókép: Pongrácz Péter. Fotó: Németh Kata / Index)