A különböző keresztény egyházak számára Isten, ha ábrázolják, ha imádkoznak hozzá, mindig férfi (Atya). Ami történelmileg végül is logikus is, hiszen férfiak a királyok, az apa uralja a családot, minden jelentős vezető férfi. Vagyis a nemek közötti egyenlőség és a vallási dogma nem volt harmóniában – eddig.
Most, a metoo-mozgalom korában nem is csoda, hogy a női egyenjogúság utat törne magának a vallásban is, de a dolog nem újkeletű. Már egy harmadik századi szíriai gyülekezetben is szokás volt úgy imádkozni Istenhez, mintha nő lenne. Szent könyvük, a Tamás Cselekedetei, arról szól, hogy Szent Tamás istentiszteletet tart, a Szentlelket hívja, és ezt mondja:
Jöjj, Te, aki kinyilatkoztatja a rejtett dolgokat, és világossá teszi a kimondhatatlanokat, a szent galamb, aki szüli az ikergyermekeket. Gyere, rejtett anya…
Julian of Norwich, egy 14. századi angol remete így imádkozott: „Ahogyan Isten a mi Atyánk, úgy Isten a mi Anyánk is.” „Drága anyánkról, Jézusról” beszél Szent Anzelm, a 11. századi canterburyi érsek, aki Krisztus anyához imádkozott, és Istent is anyának nevezte. Aranyszájú Szent János Krisztust barátunknak, tagunknak, fejünknek, testvérünknek, nővérünknek és anyánknak hívta.
Az Amerikai Episzkopális Egyházban – ami a függetlenségi nyilatkozat után jött létre, hogy elváljon az angol egyháztól – vetették fel néhány éve, hogy el kellene távolítani a hímnem jeleit, ha Istent idézik. De nem akarnak istennőről sem beszélni, csak egy semleges nemű isteni teremtő entitásról.
Ahogy a chicagói episzkopális püspök, Jeffrey Lee mondja, a nők igényeire is oda kellene figyelni, és mivel
ha az Isten kifejeződése kizárólag férfias, az egy hiányos istenkép. Istent nem tudjuk meghatározni. Mondhatunk valami mélységesen igazat Istenről, de a titok, amit Istennek merünk nevezni, mindig nagyobb, mint bármi, amit el tudunk képzelni.
Céljuk nem a feminizmus beépítése a vallásba, hanem az isteni princípium alapjaihoz való visszatérés. Ha a semleges nemi indítvány nem talál elfogadásra, akkor több pap és papnő engedélyt kérne a módosított imák használatára. Egyikük szerint
A teológiai kereten belül a nemek közötti egyenlőségről beszélünk, majd azt mondjuk, hogy a legistenibb dolog az univerzumban a férfi.
A nyolcvanas évek eleje óta az episzkopális egyház számos alternatív szöveget engedélyezett, amiket papjaik használhatnak, ezek Lee szerint egyelőre elegendőek azoknak a papoknak, akik a nemek szempontjából semleges szövegek lehetőségét szeretnék. De nem lehet mindenhol megváltoztatni Isten férfias jellegét, Jézus szavait például nem módosítják, és a Bibliában ő mondja János evangéliumában főpapi imádságában:
Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat… Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
De a semleges nem kérdése az Amerikai Evangélikus Lutheránus Egyházat és az Egyesült Metodista Egyházat is foglalkoztatja. Az első változást a Movement for Reform Judaism hozta, ami 2007-ben módosította az imaszövegeket a nemi semlegesség és a nők szerepének hangsúlyozása érdekében.
Shoshona Boyd Gelfand rabbi, a Movement ügyvezető igazgatója elmondta,
a Szentírásból származó vezető női alakok férfiakkal való egyenlővé tétele egy szélesebb körű törekvés része volt, hogy a dogmákat naprakésszé tegyék a nemek egyenlőségének törekvésével.
Például az atyáink Istene az őseink Istenére változott, az Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene pedig kibővült a Sára Istene, Rebeka Istene, Lea Istene, Ráhel istene kifejezésekkel. Más protestáns felekezetek, például az Egyesült Metodista Egyház és az Amerikai Evangélikus Lutheránus Egyház szintén vitatják Isten határozott, hímnemű használatát.
(Borítókép: Joe Raedle / Getty Images)