Az Alice Csodaországban szindrómások úgy érzik, zsugorodik vagy nő a testük, cammog a világ, hadarva vagy vontatottan beszél a többi ember. A neurológiai betegséget John Todd pszichiáter írta le először 1955-ben, de azóta is rejtély, hogy mi okozza.
Az Alice csodaországban szindróma (AIWS) fő tünete, hogy a világ és a test érzékelése torzul, ahogy Lewis Carroll főszereplőjének, az 1865-ben megjelent regénynek a hősnőjével is történt, aki egy varázsitaltól összemegy, majd egy mágikus ételtől megnő. Állítólag Lewis Carroll is átélt ilyen érzékcsalódásokat erős migrénes fejfájásai miatt. De vannak, akik úgy vélik, ő is az akkor még nem definiált Todd-szindróma áldozata volt – olvashatjuk a BBC-n.
A szindróma okai máig ismeretlenek, de valószínűleg ahhoz kapcsolódnak, ahogy az agy értelmezi a világot. Miért történik a látás- és időtorzulás, amikor a betegek akár nem létező végtagokat észlelnek magukon, másokon, vagy zsugorodó, kinövő testrészeket, vagy túl gyorsnak, extrém lassúnak érzékelik a többi ember mozgását, esetleg a beszédüket hallják természetellenesen szaporának vagy vontatottnak?
Az érzékszervek tapasztalataink alapján fordítják le nekünk a világ jelzéseit, ezért mindannyiunknak saját, egyedi valósága van.
Az észlelés nem csupán a látás, hallás, érzés, ízlelés vagy szaglás passzív folyamata
– mondja Moheb Costandi londoni idegtudós és író, aki az Alice Csodaországban szindrómát is tárgyalja Body am I című könyvében. Az észlelés módja befolyásolja cselekvésünket, de a cselekedeteink is hatnak az észlelésünkre. A percepció azonban zavaros lehet hallucinációk, illúziók miatt, ilyenkor irreálissá válik a világ.
A múltban az Alice Csodaországban szindrómát nem ítélték súlyosnak, nem is fordultak orvoshoz vele. Viszont megfigyelték, hogy bizonyos köhögéscsillapítók és hallucinogén anyagok kiválthatják, akárcsak az agysérülés, szélütés, agydaganat, aneurizma, vírusok, epilepszia, migrén vagy a depresszió és a skizofrénia, de bizonyos szembetegségek is.
Fertőzésekhez is kapcsolódhat, például a Lyme-kórhoz, a H1N1 influenzához, de egy tanulmány a Creutzfeldt–Jakob-kórral is összefüggésbe hozta.
Jan Dirk Blom, a Leideni Egyetem klinikai pszichopatológia-professzora szerint akár a genetika is szerepet játszhat abban, hogy egyes emberek hajlamosak a betegségre.
Gyermekeknél az Epstein–Barr-vírus által okozott agyvelőgyulladás a leggyakoribb oka, a felnőtteknél többnyire migrénhez társul.
Az agyi képalkotás módszerei szerint a betegséget az agy azon régiójának működési zavara okozhatja, ahol a falcsonti, halántéki és a nyakszirti lebeny találkozik, itt csapódnak le a vizuális és térbeli információk az érintéssel, testhelyzettel és fájdalommal kapcsolatban. Az itteni sérülések, neurológiai károsodások vagy duzzanatok miatt megváltozhatnak az agy jelértelmezései. Blom szerint
A szindróma létfontosságú támpontokat adhat arról, az agy hogyan gyűjti össze a világról szóló információkat, és arra is rávilágít, hogy mennyivel bonyolultabb, de mégis kiegyensúlyozottabb az egész észlelési folyamat annál, mint amilyennek gondoljuk.
Az észlelést nem feltétlenül befolyásolja, ha az agy akár nagyobb területei sérülnek vagy hiányoznak (például lőtt sebek miatt), de az Alice szindrómánál az idegsejtek apró kötegeinek működési zavara is durva (és akár tartós) változást okozhat észlelésünkben.
A vizuális észlelés hálózatának vannak olyan nagy részei, amiket meg lehet kerülni, vagy más részekkel kompenzálhatók, míg egyéb elemek alapvetők.
De a betegek vizsgálata nem egyszerű, mert a szindróma viszonylag ritkán fordul elő, és a tünetek sem állandók. Az érzékszervi torzulások ijesztők is lehetnek, de a szimptómák sokszor maguktól elmúlnak. Ha mégsem, egy-két trükkel enyhíthetők, például tükörbe, tükröződő felületbe nézni hasznos lehet, hogy a betegek meggyőződjenek arról, minden rendben van.
(Borítókép: Julian Stratenschulte / picture alliance / Getty Images)