Egy új vizsgálat feltárta, hogy a nagyobb agyú és több neuronnal rendelkező gerincesek általában hosszabb ideig ásítanak. Az összegyűjtött adatok szerint az emlősök hosszabban ásítanak, mint a madarak . A legrövidebb ásítást egy egér követte el.
Egyes állatok hosszabban ásítanak, mint mások, és egy tanulmány megtalálta ennek okát. A ScienceAlertben olvashatjuk, hogy egy kutatócsoport 1291 ásítást vizsgált, amelyeket összesen 55 emlősfaj és 46 madár szájából és csőréből rögzítettek videóra. Jorg Massen, az Utrechti Egyetem etológusa úgy nyilatkozott a tanulmányról, hogy több állatkertet végiglátogattak, és a ketrecek közelében várták, hogy az állatok ásítsanak. A sok türelmet igénylő tanulmány feltárja, hogy miért ásítunk, és egyes fajok miért nem. A zsiráfok például hanyagolják ezt a ragályos szokást.
Az ásítás időtartama az agy méretétől és a neuronok számától függően változik, de a legtöbb fajnál megjelenik, mert fontos funkciója van: az agy hűtése. Egy nagyobb agynak több időre van szüksége a lehűléshez, ami hosszabb ásítást jelent.
1990-ben Dean Falk antropológus vetette fel először az agy hűtésének gondolatát, mert
az ember nagy agyát csak egy hatékony artériás hűtőrendszerrel tudta kifejleszteni, ami kapcsolódik a két lábra emelkedéshez is.
Andrew C. Gallup, a New York-i Bard College pszichológiaprofesszora is azt mondja, hogy az ásítás hűti az agyat, és ez fontos is, mert gondolkodó szervünk olyan, mint a számítógép, hidegben működik a leghatékonyabban.
Az összegyűjtött adatok szerint az emlősök hosszabban ásítanak, mint a madarak: a szárnyasok belső hőmérséklete magasabb, vagyis nagyobb a hőmérséklet-különbség a környező levegő és a szervezetük hőmérséklete között. Nekik egy rövid ásítás kell csak, hogy lehűtsék az agyukat.
Egy korábbi, 2016-os, embereket is monitorozó tanulmány hasonló eredményeket talált, de csak 205 ásítást és 24 fajt vizsgált. Ebből a vizsgálatból derült ki, hogy a legrövidebb ásítást egy egér (0,8 másodperc), a leghosszabbat pedig egy ember (6,4 másodperc) produkálta. Andrew Gallup, a New York-i Állami Egyetem etológusa azt mondja,
a hideg levegő belélegzése és a szájüreget körülvevő izmok megfeszítése révén az ásítás fokozza a lehűlt vér áramlását az agyba.
De a kutatók (szerencsére) nem találtak összefüggést az ásítás és az intelligencia között. Az emberek átlagban képesek naponta akár ötször-tízszer is ásítani.
A világot könnyen letarolhatná egy ásításvírus, ha a médiából és a környezetünkből is mindenhonnan ásító lények merednének ránk, bár a kutatók megfigyelték, hogy leginkább családtagjaink ásítása váltja ki belőlünk is az ásítást. De miért ilyen ragadós ez a reakció?
A most elfogadott legvalószínűbb magyarázat szerint társadalmi funkciója van, mert lehetővé teszi egy csoport tagjainak, hogy ugyanabba a lelkiállapotba kerüljenek, így még az alvási ciklusaikat is össze tudják hangolni. (Ez különösen munkahelyen hasznos ugye.) Ha ránk tör az ásítás, ne fogjuk vissza, hűtsük le az agyunkat, tornáztassuk a száj körüli izmainkat, csak arra figyeljünk, hogy tegyük a szánk elé a kezünket.
(Borítókép: David Cliff / NurPhoto / Getty Images)