A harmincas évek rémisztő újdonsága volt az emeletes házak ablakaira erősített babaketrec, amelyben kitették a csecsemőket a város fölé. Eleanor Roosevelt az egyik első anya volt, aki alkalmazta a furcsa szellőztető dobozt elsőszülött lányán.
Az 1920-as évektől az 50-es évekig furcsa szokásoknak hódoltak a brit és amerikai kisgyerekes szülők. Hogy a kicsi sokat legyen friss levegőn, az emeletes házak lakói egy, a levegőben lebegő ketrecben tették ki őket a város fölé. Bár az anyagok különböztek, az általános kialakítás ugyanaz volt. A hálós ketrec átengedte a levegőt és a napfényt, miközben megakadályozta, hogy a gyermek kiessen az utcára. Voltak tetővel felszerelt ketrecek is, hogy megvédjék a gyermeket az időjárás veszélyeitől – hótól, esőtől.
Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején több fórumon hangoztatták orvosok a szabad levegő fontosságát a tuberkulózis terjedése elleni küzdelemben. Luther Emmett Holt amerikai gyermekorvos 1894-es The Care and Feeding of Children című könyvében azt javasolta, hogy már egy vagy két hónapos korban kezdjük meg a baba vécére szoktatását, nem ajánlotta a sok puszilgatást, megtiltotta a 6 hónaposnál fiatalabb babákkal való játékot és erősen ajánlotta a szabad levegőt.
A sok napfény és friss levegő javítja az étvágyat, az emésztést, kipirosodik az orca, és az egészség minden jele látható.
Az emberek hallgattak rá: 1904-ben a szülők már a tetőre rakták a társasházi babákat. Talán Holt inspirálta a babaketreceket is.
1906-ban Eleanor Roosevelt, a 21 éves New York-i anya egy drótrácsos fakosarat erősített ablaka külső oldalára, hogy oda tegye ki Annát, első gyermekét. A friss levegő megvolt, de Eleanor, a modern anya nem vette fel síró gyermekét a környék nagy döbbenetére, akik emiatt fel is akarták jelenteni. A későbbi first lady, az Egyesült Államok 32. elnökének házastársa évekkel később elmondta, hogy ledöbbent a szomszédok agresszív reakcióitól.
1922-ben Emma Read szabadalmi bejelentést nyújtott be egy „hordozható babaketrecre”, amit az ablak külső részére lehet függeszteni, hogy ebben pihenjen és napozzon a baba. Ahogy szabadalmi kérelmében is írta:
az álma az, hogy a babák kiszabaduljanak a zsúfolt városi környezetből úgy, hogy ketrecben függesztik fel őket a zsúfolt város fölé.
A városi tanács és a Chelsea Baby Club gyermekgondozó szervezet szívesen biztosította a ketrecet a nem kertes házban élő családoknak, sőt 1935-ben a neves építészszervezet, a Royal Institute of British Architects a középosztály minden lakóházánál elengedhetetlennek tartotta ezt az elemet.
Bár a második világháború szüneteltette a babaketrecek használatát, később újra megjelentek, ahogy a British Pathé 1953-as egyik híradó felvételén látni lehetett. Csak a 20. század második felében esett vissza eladásuk, valószínűleg a biztonsági aggályok és a városi autóforgalom növekedése miatt.
(Borítókép: Reg Speller / Fox Photos / Getty Images)