Sikoltozó hangokat adnak ki, jelzik a veszélyt a többi növénynek, de ezeket a hangokat mi nem hallhatjuk. Számos kísérletből kiderült, hogy klasszikus, emberi értelemben ugyan nem éreznek a növények, de a veszély ellen mindig fellépnek, és reagálnak rá.
Azt hisszük, nyugodt szívvel szedhetjük a virágokat a tavaszi mezőn, vághatjuk az aranyesőt a húsvéti asztalra, nem ártunk a növényeknek? Nagy tévedés! A növények bár bizonyítottan nem éreznek, de mégis reagálnak, ha külső, agresszív behatás éri őket.
2017-ben a Science et Avenirben jelent meg, hogy a fű, ha egy adott helyen túlzásba viszik a legelését, egy kellemetlen védekező fehérjét termel, ami arra készteti a rágcsálókat, hogy továbbálljanak egy frissebb füves területre. A kukorica és a káposzta képes magához vonzani a hernyók és molyok ragadozóit, így védekezhet ellenségei ellenségeivel (akik a barátai). A sérült növények szagokat bocsátanak ki, hogy figyelmeztessék a szomszédos növényeket a közelgő veszélyre.
2014-ben a Missouri Egyetem kutatói felfedezték, hogy bizonyos növények képesek hallani a leveleiket rágcsáló hernyókat, és kémiai védekezést indítanak ellenük. Az elfogyasztott levelek helyén a sejtek is jelzik a veszélyt a növény több része felé. Vagyis olyan, mintha valóban éreznének fájdalmat, hiszen reagálnak a támadásra, de ez a fájdalom nem olyan, mint amit mi érzünk.
Bár nem halljuk a hangjukat, a ScienceAlert cikke szerint a növények igenis szenvednek, amikor letépik őket, és ezt hangokkal is kifejezik. Amikor stressznek vannak kitéve, a hallható hang frekvenciáját meghaladó rezgéseket adnak ki, és ezek a zajok erősödnek, ahogy nő a veszély.
Ezeket a hangokat mi nem halljuk, de információt továbbítanak, például egyes állatok érzékelik őket, vagyis akusztikus kölcsönhatás zajlik az élőlények között
– mondja Lilach Hadany, a Tel-Avivi Egyetem evolúciós biológusa.
A stresszt átélő növények hihetetlen változásokon mennek keresztül, aminek egy jelét mi is észlelhetjük, a fokozódó szag- vagy illattermelődést, de a növények megváltoztathatják alakjukat és színüket is, ha veszélyben érzik magukat. Ezekkel a módosulásokkal tudják figyelmeztetni a többi növényt, amelyek így felkészülhetnek a bajra, vagy akár értesíthetik azokat az állatokat, amelyek képesek megvédeni őket.
Lilach Hadany kutatócsapata néhány évvel ezelőtt fedezte fel, hogy a növények reagálnak a hangokra. Ekkor jött a következő lépés, annak kiderítése, vajon tudnak-e maguk is hangokat produkálni.
Paradicsom- és dohánypalántákat vizsgáltak, először stresszmentes környezetben rögzítették a hangjukat, majd akkor, amikor a kiszáradás volt a stresszfaktor, a harmadik fázisban pedig metszés fenyegette a növényeket. A vizsgálatok eredményei szerint a nyugodt növények nem bocsátanak ki komoly zajt, de stresszes helyzetben óránként körülbelül negyven pattogó hangot is kiadnak, fajtájuktól függően.
Kiszáradáskor egyre hangosabbak, szaporodik a pattogás, mintha segítségért kiabálnának, mielőtt elpusztulnának.
A búzáról, a kukoricáról, a szőlőről és a kaktuszról is feljegyezték, hogy képesek zajokat kiadni. De az még mindig rejtély, hogy hogyan állítják elő az emberi fül számára nem hallható hangokat. Egyes kutatások szerint légbuborékok képződnek a szárban, amelyek megnőnek, majd felrobbannak, és ez váltja ki a hanghatást.
(Borítókép: Maryviolet / Getty Images)