A rövid távú memóriánk könnyen hamis információkkal szolgálhat, mert befolyásolja az előítélet, az elvárások és a környezetünk. Egy számokkal végzett vizsgálat bebizonyította, hogy ha nem is emlékszünk, akkor is képesek vagyunk válaszokat kreálni a memóriánkra vonatkozó kérdésekre.
A rövid távú memória könnyen becsaphat minket, amit egy egyszerű vizsgálat nemrég bizonyított. A vizsgálatban száz résztvevőt kértek arra, hogy nézzenek meg egy sor betűt, és emlékezzenek egyetlen kiemeltre és egy olyan betűre is, amely fordítva volt leírva.
A résztvevők körülbelül 40 százaléka jól válaszolt, de 10 százalék nem tudott visszaemlékezni, és mégis habozás nélkül mondtak betűket.
Hogy miért? Mert emlékeinket előzetes elképzeléseink és elvárásaink alakítják, azt hisszük, arra emlékszünk, amit látni szeretnénk, és nem feltétlenül arra, ami valójában történt.
Emlékeink nem megbízhatók, főleg, ha egy a közelmúltban történt eseményhez kapcsolódnak és mások is befolyásolják őket. De ahogy Mark Otten, a tanulmány szerzője és az Amszterdami Egyetem idegkutatója mondta:
Míg a hosszú távú memória idővel elhomályosodik, a rövid távú memóriánkban feltétlenül megbízunk.
A memória megbízhatósága az élet bizonyos területein döntő fontosságú lehet, ilyen például az igazságszolgáltatás, ahol tanúk dönthetnek egy másik ember sorsáról. De mi van, ha egy tanúvallomást befolyásol egy másik? Így a memória sem pártatlan.
Az előítéletek is befolyásolhatják emlékezetünket, ezzel kapcsolatban Otten azt mondja,
Tesztelni kellene az előítéletek, sztereotípiák vagy akár személyes meggyőződések hatását a rövid távú memóriára.
Mert az emberekkel szemben támasztott elvárásaink is formálják emlékeinket, például a másik hangjára, beszédére vonatkozóan. Vagyis a memória nem tökéletes, még akkor sem, ha a közelmúltról van szó, ne bízzunk meg feltétlenül a memóriánkban, bármikor becsaphat minket. Nem direkt, de alaposan!