Néhány évvel ezelőtt az eHarmony társkereső webhely felméréséből derült ki, hogy a hobbiként az olvasást is feltüntető tagok több levelet kapnak, mint azok, akik nem szeretnek olvasni. Döbbenet, de akár 80 százalékkal több üzenet landolhat a postaládánkban, ha nagy dobra verjük, hogy mit szeretünk olvasni.
Főleg a férfiak profiljai szárnyaltak az olvasással, 19 százalékkal több üzenetet kaptak, akiknek az irodalom is fő érdeklődési körük, a nőknél viszont csak 3 százalékos növekedést figyeltek meg. Miért vonzó az olvasás? Talán mert az irodalom szeretete arra enged következtetni, hogy a másik őszinte, ambiciózus és intelligens is.
Jeanette Winterson írónő, akinek több nagyszerű regénye magyarul is olvasható (Miért lennél boldog, ha lehetsz normális, Az időszakadék, Teher) azzal magyarázza az olvasás attraktivitását, hogy egy olvasó ember abszolút koncentrációt tükröz, és ennél semmi sem szexisebb. Winterson azt a fotót kommentálta így, amin Marilyn Monroe James Joyce Ulyssesét olvassa.
A kép története szerencsére fennmaradt, bár két verzióban is. Az egyik szerint 1955-ben egy nyári napon Eve Arnold sztárfotós elindult a szexszimbólum fotózására, de mikor megálltak egy parkban, Monroe belemerült az Ulyssesbe. Arnold meglátta, és lefotózta az elmélyült színésznőt. De létezik egy olyan anekdota is, hogy Monroe sürgette a képek elkészítését, mert az irodalom és a színház világa is érdekelte, és talán a „buta szőke” imidzstől is szívesen megszabadult volna.
Szent Ágoston a 4. század vége felé figyelte meg Szent Ambrus milánói püspököt, amint csendben olvas, és elámult ettől az elmélyültségtől. Nem csoda, hiszen akkoriban csak a hangos felolvasás volt divatban. Le is írta a Vallomások hatodik könyvének harmadik fejezetében, hogy
olvasás közben szemei a lapokon jártak, szíve az értelmet fürkészte, ajkai és nyelve pihentek.
Irene Vallejo, aki a Papirus / The invention of books in the Ancient World címmel írt könyvet, megfogalmazza, hogy a csöndes olvasás utazás egy szabadabb világba mozgás nélkül, úgy, hogy az utazó nem árulja el senkinek, hova megy.
Ourit Ben-Haïm, New York-i marokkói fotós Underground New York Public Library (UNYPL) néven indított projektet, aminek keretében az utca, a közlekedési járművek olvasó embereit örökíti meg. A válogatásban a képek alatt mindig fel van tüntetve a képen szereplő könyv is, és minden pénteken érkeznek az új képek. Ha Ben-Haïm nem tudja, milyen könyvet olvas fotója alanya, a Tumblr-közösséghez fordul, hogy segítsenek neki.
„Az olvasás szexi” már szlogenné vált, de nem újdonság, az „Okos az új szexi” szárnyai alól nőtt ki, amit az Amerikai Újságok Szövetsége talált ki az olvasás népszerűsítésére.
Van olyan meglátás, miszerint az bűvöl el minket egy olvasó emberben, hogy elmerül egy különös, számunkra ismeretlen világban, erről az arcán, arckifejezésén keresztül kaphatunk csak visszajelzéseket.
Vagyis az olvasó arca egyfajta ablak a könyv által teremtett világba.
Az olvasó embereket ábrázoló képek egy privát, intim tevékenységet mutatnak, ettől titokzatosak. Winterson odáig megy, hogy azt mondja, az olvasó ember elérhetetlenné válik a többiek számára, a jelenet nézője tehetetlen.
Stefan Bollmann Women who read are dangerous címmel gyűjtött össze egy kötetben több mint hetven műalkotást, ami olvasó nőket ábrázol. Az olvasó nő régen valóban gyanúsnak és veszélyesnek számított, mert tétlenséget és okosságot sugárzott, amely tulajdonságok még a 100 évvel ezelőtti nőideállal sem voltak összhangban. Henri Matisse, Edward Hopper, Suzanne Valadon, August Sander, Rembrandt képei mellett itt is szerepel Marilyn Monroe olvasó fényképe.
Montesquieu 18. századi szavai azonban ma is érvényesek:
Furcsa század a mienk: sok benne a bíráló, kevés az olvasó.
Pedig az ember megszépül olvasás közben. Alejandro Zambra chilei író No Leer című könyvének egyik szereplője nem olvasni megy a Nemzeti Könyvtárba, hanem azért, hogy nézze, mások hogy olvasnak, és úgy találja, a szép nők még szebbé válnak az átszellemült olvasás közben. Úgyhogy olvasásra fel, aki tömegközlekedéssel jár, annak igazán kötelező az olvasás!