Ötvennégy nyelv félmillió beszélőjét vizsgálták egy új kutatás során, amiből kiderült, hogy a tonális nyelvek beszélői jobbak a dallamfelismerésben, viszont a ritmussal kevésbé boldogulnak. A magyarázat valószínűleg az, hogy a tonális nyelvek gyakran hangmagasság-módosításokkal sugallnak érzelmeket.
Az anyanyelvű beszéd fokozza a dallamérzékelést – számoltak be a kutatók április 26-án a Current Biology folyóiratban. A globális tanulmányból kiderül, hogy a nyelvi készségek hogyan szivárognak be a megismerés más területeire.
A tonális nyelvek (a kínai, a vietnámi, a thai és több ázsiai és afrikai nyelv) a hang magasságával különböztetik meg azokat a szavakat, amik egyébként ugyanúgy hangoznának. A mandarin nyelvben például a mă lovat jelent, a ma pedig anyát. A nem tonális nyelvek olykor hangmagasság-módosításokat alkalmaznak, de csak hogy érzelmeket sugalljanak, és nem a jelentés módosítása érdekében.
Jingxuan Liu mandarinul beszél, fuvolaművész, és még pszichológiát is hallgatott a Duke Egyetemen, úgyhogy természetesen elkezdett töprengeni a nyelv és a zene kapcsolatáról és egymásra hatásáról. Liu 203 országból közel félmillió ember zenei képességeinek vizsgálatában vett részt.
Kollégáival egy online játékot fejlesztettek, amiben zenei feladatokat kellett elvégezni, például dallamokat keresni, összeilleszteni a ritmushoz passzoló ütemszámot. A feladatok elvégzői között voltak anyanyelvi tonális nyelvet beszélők is, ők sokkal jobban teljesítettek a dallamokkal kapcsolatos feladatokban, mint a nem tonális nyelvet beszélők. 19-féle tonális nyelv és 29 nem tonális nyelv jelent meg a vizsgálatban.
A tonális anyanyelvűek sokkal ügyesebbek a dallamérzékelésben, dallamfelismerésben, még a zeneleckéknél is hatékonyabb, ha ilyen az anyanyelvünk, de a ritmussal összefüggő feladatokban rosszabbul teljesítettek az ilyen nyelveket beszélők. A magyarázat: a hangmagasság alapvető fontosságú a tonális nyelvekben, viszont nem lehet mindenre ugyanúgy figyelni.
Courtney Hilton, a tanulmány társszerzője, az új-zélandi Aucklandi Egyetem kutatója úgy kommentálta:
A figyelem véges, el kell osztani.
De hozzátette, a vizsgálatok eredményei azt mutatják, az anyanyelv, ami a saját nemzeti kultúra fontos része, formálja, alakítja a megismerést.
A nyelvvel és zenével kapcsolatos korábbi kutatások gyakran csak két nyelvet hasonlítottak össze, általában az angolt és a kantoni vagy a mandarin nyelvet. De az új tanulmány eddig még soha nem vizsgált nyelveket is bevont a kutatásba, hozzátették azonban, hogy talán a kulturális hatások, például a keleti és a nyugati zenei stílusok is befolyásolhatták az eredményeket.
Korábbi tanulmányokból már kiderült, hogy az anyanyelv még az agy működését is befolyásolja, mert ugyan az agyi áramkör nagy méretű szerkezete univerzális, minden nyelvnek megvannak a „saját nehézségei”, amelyek eltérő hálózatokat eredményezhetnek.
MRI-felvételeket összehasonlítva a tudósok azt találták, hogy a német anyanyelvűek agyában erősebb fehérállomány-hálózatok vannak a bal féltekén belül, viszont az arab anyanyelvűek agyában sűrűbb hálózatok kötik össze a két féltekét. Mindegyik régió a nyelvi áramkör más-más részét képviseli.
(Borítókép: Allen J. Schaben / Los Angeles Times / Getty Images)