Néhány éve több tudományos munka bizonyította, hogy a relatíve nagyobb agy jobb kognitív kapacitással jár együtt, egy új zsiráftanulmány azonban erősen cáfolja ezt. A foltos nyakúakkal végzett kísérletek azt mutatták, a testéhez képest kis aggyal rendelkező állat valószínűségi számításokat végezhet.
2016-ban a Duke Egyetem Antropológiai és Anatómiai Tanszékén mutatták ki, hogy a viszonylag nagyobb agy összetettebb kognitív készségekkel járhat, innovatív megoldásokkal, hatékonyabb erőforrás-feltérképezéssel és táplálékszerzéssel. Ugyanebben az évben a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban részletesen ismertetették, hogy a relatív (testmérethez viszonyított) agyméret előre jelezheti a különböző feladatokban várható sikereket.
Az eszességet a fajok esetén a választásokkal, valószínűségi döntésekkel mérik. Az állatvilágban kevés olyan faj van, amelyről elmondhatjuk, hogy valószínűségek vagy statisztikák alapján tud választani, ez eddig csak a főemlősökről és egy új-zélandi alpesi papagájról, a keáról derült ki. De az biztos, hogy az összes fajnak, amely jól szerepelt az intelligenciaméréseken, a testméretéhez képest nagy agya van. Egy most közzétett, a Nature-ben megjelent tanulmány szerint azonban a valószínűségi számítások használata elterjedtebb lehet, hiszen egy relatíve kis agyú állat, a foltos nyakorján (ahogy a nyelvújítók nevezték a zsiráfot) is használja.
A valószínűségen és statisztikán alapuló gondolkodás bonyolultnak tűnik, és különbözik az alapvető számolási készségektől, ezért az állatokkal végzett viselkedési kutatás egyik kihívása a valószínűségi gondolkodás és a numerikus képességek differenciálása. Az új zsiráfkísérletben sárgarépa és cukkini közül kellett választaniuk az állatoknak, a kutatók két dobozból vették ki a zöldségeket, és a zsiráf a dobozt ugyan látta, de azt nem, hogy mi van a kísérletező kezében. Az egyik nagy dobozban 20 sárgarépa és 80 cukkini, a másikban pedig 80 sárgarépa és 20 cukkini lapult. A 20 tesztből álló első körben négy zsiráf vett részt, mindegyik a kísérletezőnek azt a kezét választotta, amelynél nagyobb valószínűséggel volt sárgarépa. De lehet, hogy gyorsan megszámolták, hogy mennyi répa van a dobozban? Ezért jött a következő kísérlet.
Ebben az egyik dobozt 20 sárgarépával és négy cukkinivel, a másikat 20 sárgarépával és 100 cukkinivel töltötték meg. Ha csak a sárgarépát számolták volna, a zsiráfoknak egyenlőként kellett volna kezelniük a két dobozt, de nem tették. Sikerült továbbra is elkerülniük a cukkinikkel teli tartályt.
A három kísérlet alapján úgy tűnt, hogy a zsiráfok felismerték, hogy a zöldségek aránya határozza meg annak valószínűségét, hogy megkapják a kívánt ételt (vagyis a nemcukkinit).
A következő kísérlet azt vizsgálta, hogy a zsiráfok képesek-e összehangolni ezt a valószínűségi gondolkodást más mentális folyamatokkal, úgyhogy a dobozt kettéosztották, de a kutatók a felső részéből választottak zöldségeket. Csak az ezen a részen lévő zöldségek aránya számított, ami persze eltérhetett az egész doboz zöldségarányától. A teszt arra szolgált, képesek-e a zsiráfok integrálni a térbeli gondolkodást valószínűségi értékelésekkel.
A négy, kísérletben részt vevő zsiráfból három több tesztkörön keresztül próbálkozott, a negyedik állat viszont kivételes mentális képességekkel rendelkezett: egy próbálkozás után kitalálta, majd ezt követően sikeresen kezelte az összes többi variációt. Úgyhogy ezen a teszten a zsiráfok, az egy zseni kivételével, elbuktak.
Az EQ – az encephalizációs hányados – az a mérőszám, amivel egy állat intelligenciáját írják le, ha összehasonlítják az agyát egy ugyanolyan méretű lény agyával. Az emberek EQ-ja körülbelül 7,5, az emlősök átlagos EQ-értéke 1. A zsiráfé 0,64, vagyis ha a mentális kapacitás a relatív agymérettől függene, akkor a zsiráfoknak sokkal rosszabban kellett volna szerepelniük a teszteken. De a csimpánzokhoz hasonlóan teljesítettek.
A kutatók szerint két magyarázat indokolhatja a jelenséget: lehet, hogy a valószínűségi érvelés már jobban elterjedt az állatok között, csak még nem vizsgálták alaposan, vagy a zsiráf életmódja, amiben összetett csordadinamika és sokféle táplálékforrás szerepel, kedvezhet ennek a fajta döntéshelyzetnek, még akkor is, ha egyébként nem a legokosabb állat. A másik újdonság, amit a kísérletek megmutattak, az az, hogy a valószínűségi gondolkodást az állat nem feltétlenül tudja összehozni más információkkal – ahogy az osztott kád esete mutatta. Ezt a feladatot a keák könnyedén megoldottak, de a zsiráfok kudarcot vallottak benne.
(Borítókép: Warren Little / Getty Images)