A tudósok a kromoszómaelemzés új technikájával, úgy tűnik, megoldják a több évszázados rejtélyt: mi lehet az összes állat közös őse. Ez az előd 600 millió évvel ezelőtt élhetett, és két utóda volt: az egyik az összes állati élet evolúciójához vezetett, a másikat minden állat testvéreként emlegetik.
A kutatók nagy része eddig azon az állásponton volt, hogy az állatok idegrendszere egyszer fejlődött ki, azután, hogy az idegrendszer nélküli szivacsok elszakadtak az állatvilág többi részétől – írja a Livescience.
Mások úgy gondolják, hogy külön kategóriát alkotnak a ctenoforok, vagyis a bordásmedúzák, amelyek korán elváltak más állatoktól, és kifejlesztették saját, speciális idegrendszerüket. Első példányai 540 millió éve jelenhettek meg az Atlanti-óceán nyugati partvidékein.
Nincs agyuk, van AZONBAN ideghálójuk összeolvadt neuronokkal. Idegsejtjeik többsége szinapszisokon keresztül kommunikál, ehhez az idegsejtek neurotranszmittereket bocsátanak ki.
Új kutatások megállapították, hogy a bordásmedúza ideghálóján belül a sejtek összeolvadnak, membránjaik összekapcsolódnak, így sejttesttől sejttestig folyamatos az út, ez a szincitium (több sejtmagot tartalmazó sejtegység, sejtfal nélkül egymásba folyó sejtek).
Léteznek más állatok is összeolvadt neuronokkal, de egész ideghálókkal nem. Ez az egyedi elrendezés alátámaszthatja, hogy idegrendszerük más állatoktól elkülönülve fejlődött ki. A kutatók szerint azonban az is lehet, hogy az összes állati idegrendszernek van egy közös őse, és a bordásmedúzák csak később fejlesztették ki a saját speciális sejtfúziójukat.
Az összes állat egyetlen közös őse egy többsejtű szervezet lehet, amely több mint 600 millió évvel ezelőtt élhetett. Ennek az ősnek két utóda volt: az egyik az összes állati élet evolúciójához vezetett, a másik minden mai állat testvére lehet.
A kutatóknak eddig két fő jelöltjük volt a testvérposztra – a tengeri szivacsok és a bordásmedúza –, de bizonyítani nem tudták a hipotéziseket. Darrin T. Schultz, a Bécsi Egyetem posztdoktori kutatója a szerzője az új tanulmánynak, amelyben a bordásmedúzák és közeli hozzátartozóik genomját szekvenálták, de az egyes gének összehasonlítása helyett a csapat a kromoszómák helyzetét vizsgálta a fajok között.
Az evolúció során a DNS-ben változások következnek be, de a gének általában ugyanazon a kromoszómán maradnak. Azon ritka alkalmakkor, amikor a gének egyesülnek vagy keverednek, visszafordíthatatlan folyamat során átkerülhetnek egyik kromoszómáról a másikra. Schultz ezt két kártyapakli összekeveréséhez hasonlítja, amiket szinte soha nem lehet újra úgy szétválasztani, ahogy eredetileg voltak:
Vagyis ha egy gén átkerül az egyik kromoszómáról a másikra, szinte semmi esélye annak, hogy az evolúció során később ismét az eredeti helyzetében jelenjen meg.
A csapat 14 géncsoportot talált, amelyek külön kromoszómákon jelentek meg bordásmedúzákban és azok egysejtű, nem állati rokonaikban. Érdekes módon a szivacsokban és minden más állatban ezek a gének hét csoportba rendeződtek át. A bordásmedúzák DNS-e a géncsoportokat eredeti helyükön tartja (a hét csoportba való átrendeződés előtt), ez arra utal, hogy a keveredés előtt az állatcsaládfáról kivált testvércsoport leszármazottai.
A génhely-átrendeződések, amelyek mind a szivacsoknál, mind az összes többi állatnál közösek voltak, egy közös ősre utalnak, amelytől ezek az átrendeződések öröklődnek.