Vajna Zoltánt május 27-én érte a halál. A tudós 1928-ban született Kolozsváron. Gimnáziumi tanulmányait szintén Kolozsváron végezte, majd egy évig járt a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem matematika–fizika szakára. 1948-tól a BME Gépészmérnöki Karán folytatta tanulmányait, ahol 1952-ben diplomázott.

A végzés után rövid ideig a Szellőző Művekben dolgozott, majd aspiránsként Pattantyús-Ábrahám Géza hívására visszatért a Műegyetemre, ahol aztán Gruber József vezetésével 3 év alatt megszerezte a kandidátusi címet. Élete további részében mindvégig a Műegyetemen dolgozott. Témája a radiális átömlésű ventilátorok lapátozásának számítása volt a hidrodinamikai szingularitások módszerével.

Az egyik Szellőző Művekben tervezett radiális ventilátor típusjele, a VHF első betűje Vajna Zoltán nevére utal. 1988-ban megvédett tudományok doktora dolgozata is félaxiális ventilátorok kvázi-háromdimenziós méretezési eljárásáról szólt a közegsúrlódás figyelembevételével. Később nagy méretű hurkolt csőhálózatok térfogatáram- és nyomáseloszlásának számítási modelljét fejlesztette a Fővárosi Vízművek szakértőjeként. Nevét viseli az Almási–Budavári–Vajna-féle csőhálózat-számítási módszer. Akadémiai székfoglaló előadását a vízcsőhálózatok költségminimumra történő tervezési módszeréről tartotta 1993-ban.

Az Akadémia 1998-ban rendes tagjává választotta. Az akadémikus az országban az elsők között kezdett számítógépeken bonyolult rendszerek szimulációjára programokat fejleszteni, így a Műegyetemen is az informatikaoktatás úttörője volt. Emellett áramlástant és alkalmazott áramlástant oktatott. Szerteágazó tudományos és általános közéleti tevékenysége volt. A Gépészmérnöki Kar dékánja volt 1990–1994 között, a rendszerváltást követő mozgalmas években. Nevéhez fűződik a kreditrendszer bevezetése, valamint a modulrendszerű képzés elindítása.

Hat évig tagja volt az MTA Doktori Tanácsának, az IUTAM (International Union of Theoretical and Applied Mechanics) Magyar Nemzeti Bizottságának, elnöke a CISM (International Centre for Mechanical Sciences) Magyar Nemzeti Bizottságának, tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság két szakbizottságának is. Az Oktatási Miniszter felkérésére másfél évig (1999–2001) elnöke volt a Világbanki Fejlesztési Program Bizottságának, és vezette a Minisztérium Felsőoktatási Informatikai Csoportját. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvétele folytán évekig elnöke volt a „Műegyetem 1956 Alapítvány” Kuratóriumának. Vajna Zoltán kezdeményezője és évekig szervezője volt az 1956. október 22-i műegyetemi eseményeket idéző emlékünnepségnek, amely ma már az állami ünnepségsorozat része.

Vajna Zoltán több humanitárius szervezet, így például a Johannita lovagrend és a Nyilas Misi Alapítvány tevékenységében is aktív szerepet vállalt. Munkásságát egyebek mellett 1977-ben Akadémiai Díjjal, 1991-ben „A Helytállásért” 56-os Emlékéremmel, 1992-ben Szent-Györgyi Albert-díjjal, 1997-ben pedig Széchenyi-díjjal ismerték el, 1994-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést.

(Borítókép: Vajna Zoltán. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI)