Nemcsak esztétikai, de egészségi okokból sem érdemes elhanyagolni a lábak edzését. Egy friss kutatás állítja, a combizom mérete összefügghet azzal, hogy ki milyen eséllyel él túl egy szívrohamot, majd épül fel azt követően.
Az edzőtermi szleng részeként már biztosan sokan hallották a „Never skip leg day”, azaz „Soha ne hagyd ki a lábnapot” aranyköpést, amely a köznyelvben, a hétköznapok során is egyre többször hallható, különböző kontextusban.
A mondat legtöbbször akkor hangzik el, amikor valaki igazán komoly hangsúlyt fektet a felsőteste, így a mell, a váll, a hát és a karizmok erősítésére, azonban törzstől lefelé egyáltalán nem végez edzésmunkát, így idővel a fent magára pakolt izomtömeg mellett jócskán eltörpülnek a vékony lábai.
Ez amellett, hogy meglehetősen aránytalan testfelépítést eredményez, az egészségre is káros lehet, egy friss kutatás szerint ugyanis komoly előnyt jelenthet, ha valaki időt szán a lábizmok megerősítésére is.
Azt már többször is alátámasztották bizonyítékokkal, hogy az izom építése jótékony hatással lehet a szívre, sőt, szívroham után is jobb eredményekhez vezethet – egy friss kutatás szerint a lábizom erősítése kiemelten jótékony hatású lehet.
Az Európai Kardiológiai Társaság 2023 tudományos kongresszusán ebben a hónapban, Prágában bemutatott új kutatása ugyanis állítja: a nagyobb lábizom összefügg a szívinfarktus utáni szívelégtelenség kialakulásának alacsonyabb kockázatával, azaz
sokkal több esélye van valakinek túlélni egy szívrohamot akkor, ha a lábizmait is rendszeresen erősíti.
Az eredményeket egyelőre nem publikálták lektorált folyóiratban, de a kutatás szerzői rávilágítanak a rendszeres testmozgás és az izomerő megőrzésének fontosságára, mivel az izomtömeg csökken az életkor előrehaladtával, ami hatással lehet a szív- és érrendszer egészségére.
A japán Kitasato University School of Allied Health Sciences kutatója, dr. Kentaro Kamiya kiemelte: a szívinfarktus után a szív átesik egy olyan folyamaton, amely során rostos szövet halmozódik fel, ami a szív megnagyobbodásához vezet – ez pedig később a szívelégtelenség kialakulásának legfőbb oka lehet.
Edzéssel azonban akár ez is megelőzhető.
A testedzés segíthet meggátolni a szív effajta átalakulását. Ráadásul a közelmúltban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a vázizomzat maga is miokineket és citokineket szabadít fel, amelyek többek között megakadályozzák az érelmeszesedést, stabilizálják a vérnyomást, és megakadályozzák az életkorral összefüggő betegségek kialakulását. Maga a vázizomzat erősítése összefüggésbe hozható a szívelégtelenség kialakulásának kockázatával is
– mondta Kamiya.
A kutatók ezer, 2007 és 2020 között szívinfarktus miatt kórházba került, 57–74 év közötti ember négyfejű combizmának – vagy más néven combfeszítő izmának –, azaz a lábunk elülső felén elhelyezkedő izmának erejét elemezték.
A vizsgálat során megállapították, hogy az infarktust követő, későbbi szívelégtelenség előfordulási aránya magasabb volt azoknál a betegeknél, akiknél a négyfejű izom gyengébb volt. A nagy combfeszítővel rendelkezők esetében az előfordulási arány viszont jóval alacsonyabb volt.
A négyfejű combizom erőssége egyszerűen és pontosan mérhető a klinikai gyakorlatban. Tanulmányunk azt mutatja, hogy a combizom erejének vizsgálata segíthet azonosítani azokat a betegeket, akiknél nagyobb a szívelégtelenség kialakulásának kockázata a szívinfarktus után, és akik ezután intenzívebb megfigyelésben részesülhetnek. A szívelégtelenség megelőzése érdekében a négyfejű combizmokat érintő, erősítő edzést kell javasolni azoknak a betegeknek, akik szívrohamon estek át
– vélekednek a kutatás szerzői.
Nem ez az első alkalom, hogy a tudósok tanulmányozzák az izomerő és a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők prognózisa közötti összefüggést. 2016-ban Kamiya és munkatársai az American Journal of Cardiologyfolyóiratban megjelent tanulmányukban azt mondták, hogy a felkar izmai, így a bicepsz és a tricepsz izomtömege összefüggésbe hozható a szívbetegségek túlélési arányával.