Új felfedezések szerint nem a Homo sapiens temette el először fajtársait, hanem a jóval korábban élt Homo naledi. Ez a kis agyú emberős talán afrikai barlangokban végzett szándékos és szertartásos temetéseket. A bizonyítékok ígéretesek, de sok régész még szkeptikus a felfedezésekkel kapcsolatban.
Minden kultúra szerves része a temetkezés, a halottakhoz való viszony, az elmúlás feldolgozása. Most egy új felfedezés alapján azt feltételezik a régészek, hogy az ember, vagyis egyik afrikai őse jóval korábban temetkezett szertartásosan, mint ahogy azt eddig gondolták – olvashatjuk a CNN-en.
A temetés gondolata mögött mindig ott volt az az eszme is, hogy az elhunytat átléptessék az élők közösségéből a holtak világába. A régi korok társadalmaiban a halál inkább volt átalakulás, egyfajta transzformáció, és nem megsemmisülés. Az egykori élő folytatja létezését egy másik világban.
A temetkezési szokások lényege az volt, hogy a halottat elválasszák az élőktől, és gondoskodjanak új létezési módjáról. A halottakhoz fűződő kapcsolat tükrözte az ősökhöz való viszonyt is, a múlt ápolása, az identitás megerősítése volt.
A régi temetkezési szokásokban az is mindig hangsúlyos volt, hogy élt az elhunyt, hiszen az életnek mindig szerves része volt a halál (ma már sajnos nem). Az, ahogy a közösség eltemeti egy tagját, a kultúrájukról, az életről, az elhunyt életéről mutat tükröt. Ezt befolyásolja a nép gondolkodásmódja, lelkivilága. Maga a temetés célja, hogy az elhunyt tagot a közösség eltávolítsa sorai közül, átléptesse és egyben leléptesse az élet színpadáról, ezt a hagyományaik alapján teszik meg. De mikor volt az első tett, ami hagyománnyá válhatott?
Egy új kutatás szerint egy ős afrikai ember, a Homo naledi temetett először az eddig hittnél jóval korábban. A kis agyú hominida, ami egy korábbi tanulmány szerint 200-300 ezer évvel ezelőtt élt, föld alatti barlangkamrában temethette el halottait.
Nem először csodálkoznak rá a régészek a Homo naledi fejlett képességeire, amilyen régen élt, és amilyen kicsi volt az agya, megdöbbentő, de valószínűleg már rendelkezett a nyelvhez kapcsolódó Broca (agyi) területtel.
Korábbi feltételezések szerint legfeljebb az elmúlt néhány százezer év során alakult ki nyelvi képességünk.
A National Geographic Explorer nemzetközi csapata, amit Lee Berger paleoantropológus vezet a johannesburgi Wits Egyetemen, fedezte fel az új Homo naledi-leleteket. Sok, általuk talált barlangmetszet elszigetelt vonalakból áll, ezek keresztvonalak, négyzetek, háromszögek és X alakzatok – talán temetési szertartásokhoz kapcsolódnak.
Eddig az volt a hipotézis, hogy csak a már nagyobb agyú fajok (például a Homo sapiens) végeztek temetéseket, például a legrégebbi ismert Homo sapiens-sír körülbelül 78 300 évvel ezelőttre datálható Afrikában. A vitatott neandervölgyi sírok az iraki Kurdisztánban nagyjából 70-60 ezer évesek. A dél-afrikai Blombos-barlangban egy sziklán talált mintázat körülbelül 73 000 évvel ezelőtti.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy az új bizonyítékok nem elegendőek annak alátámasztására, hogy a Homo naledi barlangsírokba temette el tagjait, és azt sem lehet biztosan mondani, hogy ez a faj vagy a Homo sapiens valóban temetkezett-e a dél-afrikai Rising Star barlangrendszerben (Johannesburgtól 40 kilométerre).
A szkeptikusabb tudósok szerint az is lehet, hogy az újonnan felfedezett szétszórt csontvázrészek azután halmozódtak fel, hogy a barlangaknákba helyezett holttestek kiestek. Vagy akár a barlangokban végzett tevékenységek töredékes kövületkészleteket eredményezhettek.
Paul Pettitt, az angliai Durham Egyetem régésze szerint vízszivárgás okozta, hogy a holttestek bizonyos csontjai lefelé haladtak a lejtős barlangokban, amíg bele nem ragadtak a természetes mélyedésekbe. Ezekről gondolják Bergerék, hogy szándékos és direkt temetkezési helyek. Ami azonban korántsem biztos.