Az űrutazás rengetegféle módon befolyásolja az emberi szervezetet, pszichésen, kognitívan és fizikailag is. Egy új tanulmány a súlytalanság agyra gyakorolt hatásait vizsgálta, és megállapította, hogy gravitáció nélkül az agykamrák kitágulnak, az agyi folyadék felhalmozódik.
A világűr hősei, az űrhajósok számos kihívással néznek szembe, amikor a tudomány szolgálatában kutatják a sötét kozmoszt. Az esetlegesen adódó technikai problémákon kívül ott a lelkileg megterhelő elszigeteltség, a szeretteiktől, otthonuktól való távollét és a fizikai kihívások is. Ugyanis az űrrepülésért igen súlyos árat fizet a szervezet. Korábbi kutatásokból ismert, hogy a gravitációmentes térben a csontok veszítenek sűrűségükből, az izmok összezsugorodnak, a felfelé áramló testnedvek nagy nyomást gyakorolnak az agyra és a szemre, ami látási problémákhoz vezethet.
Az agy folyadékkal teli üregei kitágulnak az űrrepülésnél, és egy új tanulmány szerint három évbe telik, mire az agy újra a régi módon funkcionál, és helyreállnak a módosulások.
Az agy kamrái, amelyek a szerv mechanikai védelmében, az agyszövet táplálásában és a koponyaűri nyomás szabályozásában játszanak szerepet, űrrepülésnél 11-25 százalékkal tágulnak ki, és a Scientific Reportsban megjelent új cikk szerint minél hosszabb az űrmisszió, annál nagyobb a tágulás. Az még nem ismert, hogy ez mennyire és hogyan befolyásolja a teljesítményt és a hosszú távú egészséget.
A gravitáció hatása nélkül az agy feltolódik a koponyában, és kiszorítja a körülötte lévő folyadékot, amely felhalmozódik.
Az új tanulmányban a kutatók megvizsgálták, hogy a küldetés hossza, a korábbi űrrepülési tapasztalatok és a küldetések közötti idő mennyire befolyásolta az agyi változásokat. Harminc űrhajós MRI-jét vizsgálták meg az űrutazás előtt és után is: 18 űrhajós hat hónapot töltött az űrben, nyolcan két hetet, négyen pedig egy évet.
Az eredmények szerint azoknál az űrhajósoknál, akik két hetet töltöttek az űrben, nem történt számottevő változás az agykamrákban, de meglepő módon a hat hónap és az egy év űrlét között nem volt különbség, hasonló mértékű agyi változást tapasztaltak,
vagyis úgy tűnik, hat hónap elteltével a kamra tágulása csökken. Az űrhajósok agya nem állt azonnal helyre egy-egy küldetés után, hat-hét hónappal a földet érést követően az agykamrák csak 55-64 százalékkal tértek vissza a repülés előtti méretükhöz, és ha nem telt el három év a küldetések között, akkor az agykamrák nem tudtak százszázalékosan regenerálódni.
Az űrutazás azonban nem csak emiatt igen kimerítő a szervezetnek: a NASA mérései szerint a sugárterhelés növelheti a rák kockázatát, károsíthatja a központi idegrendszert, és befolyásolhatja a kognitív folyamatokat is. A súlytalanság állapota hatással van a csontsűrűségre, az izmok állapotára (izomsorvadást idézhet elő), és látási gondokat is okozhat.