A Merkúr felszínét mindössze 236 kilométerre közelítette meg az Európai Űrügynökség (ESA), illetve a Japán Űrügynökség (JAXA) közös projektje, a BepiColumbo. A küldetés három együtt indított műholdból, a Mercury Transfer Module-ból (MTM), a Mercury Planetary Orbiterből (MPO) és a Mercury Magnetospheric Orbiterből (MIO) áll, feladatuk pedig a Merkúr átfogó vizsgálata volt, beleértve a Merkúr mágneses terének, magnetoszférájának, valamint belső és felszíni szerkezetének jellemzését.

A projekt 2018. október 20-án vette kezdetét, ekkor lőtték fel a BepiColumbót az Ariane nevezetű rakétával, Merkúr körüli pályára azonban a tervek szerint csak 2025. december 5-én fog állni – de erről majd később. Az űrszonda 2023. június 19-én került eddig a legközelebb a Merkúrhoz, aminek köszönhetően lélegzetelállító képeket kaphattunk az első pillantásra a Holdhoz rendkívül hasonló bolygóról.

Minden zökkenőmentesen zajlott az elrepülés során, a kamerákkal készített képek pedig már vissza is érkeztek a Földre

– magyarázta Ignacio Clerigo, az ESA BepiColombo űrszondájának üzemeltetési vezetője egy közleményben.

Az űrszonda számos fotót készített, ezek közül a csapat azonban csak hármat tett közé – elmondásuk szerint ezek az eddigi legjobb képek, ugyanis betekintést nyújtanak az Edna Manley jamaicai művészről újonnan elnevezett kráterbe is; érdekesség, hogy a bolygón eddig felfedezett krátereket mind a Földön élő művészekről, zenészekről, festőkről és írókról nevezték el.

A jövőben a BepiColombo felfedezései az egyik legizgalmasabb alapanyagot fogják majd a csillagászok és tudósok számára szolgáltatni, az űrszonda ugyanis már most is feltárt egy olyan, alacsony fényvisszaverő képességgel rendelkező anyagot, mely a Merkúr korai, szénben gazdag kérgének maradványa lehet. Emellett a kráter alját a megfigyelések alapján láva áraszthatta el, ami a Merkúr hosszan tartó vulkáni tevékenységének történetét bizonyíthatja

– folytatta Clerigo, később hozzátéve, hogy a Manley-kráteren belüli sötét anyag összetételét a BepiColombo részletesen elemezni fogja, így remélhetőleg betekintést kaphatunk majd abba, milyen ásványi anyagok találhatók a Naprendszer legkisebb bolygóján.

Ezért nem állt még pályára

Mint írtuk, a BepiColumbo néhány nappal ezelőtt már kifejezetten közel került a Merkúrhoz, azóta azonban folyamatosan távolodik tőle. Mindez a sebességnek köszönhető, az űrszondának ugyanis a lehető legalacsonyabb sebességgel kell megközelítenie a bolygót. Ezt kétféleképpen lehet elérni: a szondára szerelt rakétákkal, melyek segítségével befékezik a gépezetet, vagy a gravitáció segítségével, mely ugyan egy sokkal hosszabb folyamat, egyben költséghatékonyabb is. A BepiColumbo az utóbbi segítségével fogja véglegesen megközelíteni a Merkúrt – eddig háromszor járt már a bolygó körül, és még háromszor fog, mielőtt az égitest körüli pályájára állna 2025 decemberében.