A zenetanulás csak pozitív hatásokkal jár: serkenti a kreativitást, segíti a kézügyességet, fejleszti az önuralmat és a kitartást, és az egész személyiséget formálja. Egy új kutatásból kiderült, hogy a dobolás olyan súlyos betegségeket is enyhíthet, mint a diszlexia, az autizmus vagy a hiperaktivitás.
Azt már évtizedek óta tudják a kutatók, hogy a rendszeres zenélés megváltoztathatja az agy szerkezetét, segíti a neuroplaszticitását, de 2019-ig kifejezetten a dobolást nem vizsgálta senki. Pedig a dobosok mozgáskoordinációja messze felülmúlja az átlagemberekét, hiszen egyszerre képesek finommotorikus feladatokra az összes végtagjukkal, és különböző ritmusokat képesek lejátszani a két kezükkel. Ezért a kutatók 20 profi dobost teszteltek, akik átlagosan 17 évig játszottak a hangszerükön, és folyamatosan hetente több mint tíz órát gyakoroltak.
MRI képalkotó technikával összehasonlítottak az agyszerkezetüket és agyműködésüket 24, nem zenélő ember agyfunkcióival. Kiderült, hogy a dobosoknak kevesebb, de vastagabb rostjaik vannak az agyféltekék között, emiatt a féltekék között gyorsabb az információáramlás.
A doboskutatások azóta is folytatódtak, a legújabb felfedezés egy zenész, és nem is akárki nevéhez fűződik. A 69 éves Clem Burke, a Blondie és a Ramones egykori dobosa 2008 óta foglalkozik a dobolás tudományos hatásaival. Önkéntes, több órán át tartó dobolással vett részt kísérletekben, amelyek mind a dobolás jótékony hatásait igazolták.
A Royal Society legújabb kísérletében, amelyben Burke is nagy szerepet vállalt, gyerekeket kértek fel, hogy nyolc héten keresztül heti két dobórán vegyenek részt. Kiderült, hogy az autizmussal élő gyerekek a nyolcadik hét után kevésbé voltak hiperaktívak, és jobban kontrollálták az érzelmeiket, Javult a figyelemzavar is, de nem csoda, hiszen, ahogy Burke mondja:
A dobolás nagyon pozitív életmód.
Bár ő is elismeri, hogy vannak rossz példák, például a The Who destruktív életmódjáról elhíresült dobosa, Keith Moon vagy a világ legjobb dobosának tartott John Bonham, aki a Led Zeppelinben ütötte a cintányérokat, amíg „túlfűtött” életébe 32 évesen bele nem halt.
De a dobolás fizikai és mentális tulajdonságai elvitathatatlanok. Burke a kísérlet után úgy nyilatkozott:
Azt láttuk, hogy az autizmussal élő gyerekek képesek elsajátítani az egyszerű dobolási gyakorlatokat.
Nem véletlenül javasolta, hogy a brit iskolák fontolják meg az autista tanulók dobtanítását.
Tavaly az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia multidiszciplináris folyóiratában, a PNAS-ban megjelent kutatásban az állt:
Tanulmányunk bizonyítja, hogy a dobolás nemcsak csökkenti az autista serdülők hiperaktivitását és figyelmetlenségét, hanem erősíti a funkcionális összeköttetést az agy gátló szabályozásért és cselekvés monitorozásáért felelős agyi területein.
Ruth Lowry, az Essexi Egyetem pszichológusa szintén részt vett a dobolási projektekben. Elmondta, hogy változásokat tapasztaltak a kortárs interakciókban is: csökkent a zavaró viselkedések száma, és kevesebb szorongást tapasztaltak a gyerekek között. A dobolást gyakorlók agyszerkezete és agytérfogata is megváltozott.
Mint mondta:
Sokkal több kapcsolat alakult ki az agyban, például a tükörneuronoknál, amelyek az autizmus esetén később érnek.
A tükörneuronok azok az agyi idegsejtek, amelyek egy cselekvést vagy érzetet irányítani tudnak, akár saját cselekvésről van szó, akár másnál látottról. Segítik a másik hangulatának meg- és átérzését, vagyis az empátiát.
A dobolás hozzásegítette a gyerekeket ahhoz, hogy beleéljék magukat a tevékenységbe, hogy maximálisan koncentráljanak. Burke erről azt mondta, olyan ez, mintha átvennék a tevékenység áramlását – flow-ba kerülnek. Ráadásul egy aerob edzéssel is felérő dobóra fizikailag igen megterhelő, a testmozgás hatására új idegsejtek keletkeznek, fokozódik az oxigénfelvétel is.
(Borítókép: Marianne Purdie / Getty Images Hungary)