Floe Foxon kutató szerint a legutóbbi Loch Ness-i teória, mely szerint egy óriás angolna él a tóban, akár igaz is lehet, de nagyon nem valószínű. Hogy jött rá? Rengeteg számítással.
A Loch Ness-i szörny még mindig lázban tartja az embereket, pedig már kiderült, hogy az egyetlen dokumentum róla hamisított, az észlelési leírások egyáltalán nem csengenek egybe, és egyébként is teljesen irreális, hogy egy Loch Ness méretű tóban valamilyen nagyobb állat éljen. Miért beszélnek még mindig róla, miért él a skót legenda, ami lehet, hogy valóság? A szóbeszéd szerint egy dinoszauruszszerű, óriási tengeri szörnyeteg él a Loch Ness-i édesvízi tóban. A Nessie-nek nevezett szörny a kriptozoológia egyik eklatáns példája, vagyis olyan állat, amelynek létezése nincs bizonyítva.
Állítólag Kr. után 565-ben észlelte először a szörnyet az ír misszionárius, St. Columba, aki egy hatalmas fenevadról számolt be. A közelben élő falusiak vasvillákkal küzdöttek a tó szörnyetegével, a „tengeri kígyóval” 1852-ben, amíg ki nem derült, hogy az egy ott fürdőző póni.
Egy George Spicer nevű londoni kiránduló 1933-ban azt mondta, látta a vadállatot, amelynek egy bárány lógott ki a szájából. A Loch Ness-i szörnyről készült egyetlen dokumentum Robert Wilson 1934-es felvétele. Ez alapján a szörny 0,6 és 2,4 méter közötti lehet, de a fekete-fehér képről kiderült, hogy csalás és ámítás: egy játék tengeralattjáró, amelyre műanyag fejet ragasztottak.
Egy „Nessie-szakértő”, Steve Feltham, aki 24 évet töltött a tó megfigyelésével, 2019-ben azt mondta, szerinte az valójában egy óriási Wels-harcsa, amely a közeli vizeken honos, de a Balti- és a Kaszpi-tengerben is előfordul. Egy online nyilvántartás jelenleg 1148 Nessie-észlelést tartalmaz.
Sok kriptozoológus véleménye, hogy az állat egy mindent túlélő plesioszaurusz volt, egy tengeri hüllő, ami 65 millió éve kihalt. Kisebb gond, hogy nem talált senki plesioszauruszcsontokat Loch Nessben, pedig a tudósok az 1970-es évek óta kotorják a Loch Ness talaját csontok után kutatva. De ha létezne is a Loch Ness-i szörny, honnan került oda? Hogyan született? Ráadásul a tó túl kicsi ahhoz, hogy eltartson egy plesioszauruszt vagy egy hasonló méretű lényt.
Az is probléma, hogy Nessie-t általában hüllőként írják le, de a Loch Ness vize túl hideg egy hüllőnek, ráadásul a tó nem létezik elég régóta ahhoz, hogy egy ilyen egyedülálló állat magától fejlődhessen. De az is ellene szól, hogy „mostanában” kellett volna a vízbe költöznie, mert a vidéket 18 ezer évvel ezelőtt teljesen jég borította, nem is volt meg a tó.
Az egyik elmélet szerint Nessie az Atlanti-óceánból származhatott, majd valamikor az elmúlt 20 ezer évben beköltözhetett a Loch Nessbe, de milyen úton juthatott oda?
A tengerszint nem lett volna elég ehhez, és túl hideg is lehetett a víz: Nessie-nek az árammal szemben kellett volna úsznia, rendkívül hideg vízben, ez irreális feltételezés.
Hiába valószínűtlen a történet, mégis fennmaradt a 20. században, ehhez hozzájárulhatott a dinoszauruszok népszerűsödése is. Ráadásul 1933-ban bemutatták a King Kong című filmet, amelyben őslények ámokfutása szegezte a mozivászonra a nézők tekintetét. Nem sokkal ezután jött az első (mint később kiderült, hamis) fotó a szörnyről a filmben látott képek és mitológia alapján.
A legenda mai életét a Loch Ness-i kassza is befolyásolja, hiszen a szörny évente egymillió embert vonz a régióba, rengeteg pénzt pumpál a helyi gazdaságba, és továbbra is ikon.
A legutóbbi teóriák szerint egy átlagosnál nagyobb angolna lehet a tólakó, de most egy tudós cáfolja az angolnahipotézist, és azt állítja, nincs egyméteres angolna, márpedig Nessie méretét ekkorára taksálják. Floe Foxon az angolnák vizsgálatakor az európai édesvizek angolnáiról rögzített adatokat: 1970 és 1971 között 129 angolna méretét jegyezte fel.
Foxon szerint akár élhet(ett) egy 1 méter hosszú angolna a tóban, de csaknem 30 évre lenne szüksége, hogy elérje az egy métert, ha egyenletesen nő. Állítólag egy európai angolna megérte a 155 éves kort, de nem nőtt nagyra, mert az angolna nem lineárisan nő, és ahogy idősödik, lelassul a növekedés.
Foxon hozzátette, az állítólagos lény viselkedése sem angolnára jellemző: a felúszás és kiúszás a vízből különösen nem, hiszen ez szükségtelen energiafelhasználást jelentene hideg környezetben, viszonylag kevés táplálékkal.