Új vizsgálatok szerint a pubertáskor után gyengülő és zsírosodó szervecske számos betegségtől megvédhet, és életmód-változtatással javíthatunk állapotán.
A csecsemőmirigy, más néven timusz (latinul thymus, görögül thymos, ami életenergiát jelent) fontos nyirokszervünk, a mellkasban helyezkedik el, közvetlenül a szegycsont mögött. Csecsemőknél a mirigy szinte teljesen befedi a szívet, pumpálja a T-immunsejteket, amelyek kiszűrik a vírusokat, baktériumokat, védik az immunrendszert.
Pubertáskorban a legfejlettebb, majd fokozatosan elzsírosodik. Állapotát ronthatja az életmód – stressz, alkohol, cigaretta, kevés mozgás. A koronavírus-járvány idején mutatták ki, hogy a csecsemőmirigy működési zavara gyerekeknél súlyosabb megbetegedéssel jár. A csecsemőmirigy-regenerációt előidéző kezelések javíthatják a betegek általános egészségi állapotát, és beépíthetők a Covid–19 kezelésébe.
A csecsemőmirigyet felturbózhatjuk mozgással, egészséges táplálkozással (A-, B-, C-, E-vitaminnal, vassal, szelénnel és cinkkel) és a stressz kerülésével. Egy új vizsgálatból most az derült ki, hogy a szerv a kamaszkor után elsorvad, és nincs is szerepe többé.
Tény, hogy aktivitása csökken és kevesebb T-sejtet termel az évek előrehaladtával.
David Scadden hematológus-onkológus, a bostoni Massachusetts General Hospital orvosa azt mondja, a csecsemőmirigy, ahogy idősödik az ember, egyre inkább egy zsírpacára hasonlít. De el is távolíthatják, ha abnormális növekedésnek indul, vagy ha akadályoz valamilyen mellkasi műtétet. Van, hogy azért vágják ki, mert feleslegesnek ítélik.
Scadden és munkatársai 1146 olyan beteget vizsgáltak meg, akiknél 1993 és 2020 között eltávolították a csecsemőmirigyet, és őket hasonlították össze azonos korú, nemű, fajú betegekkel, akik ugyanakkor mellkasi műtéten estek át, de megőrizték csecsemőmirigyüket. A műtétet követő öt éven belül azok közül, akiknél eltávolították a csecsemőmirigyet (timektómia), 8,1 százalék halt meg, szemben azokkal a betegekkel, akiknél a csecsemőmirigy sértetlen maradt.
A szerv eltávolítása közel háromszorosára növelte a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatát ugyanabban az időintervallumban, és öt éven belül a rák rizikóját is megduplázta azoknál, akiknek nem volt csecsemőmirigyük.
Scadden szerint a megnövekedett rákkockázat az immunrendszer gyengüléséből eredhet.
Akiknél rákot diagnosztizáltak, azoknak a vérelemzéséből az derült ki, hogy T-sejtjeik nem voltak képesek azonosítani annyi kártékony behatolót, mint az olyan betegek T-sejtjei, akiknél megmaradt a csecsemőmirigy.
Scadden szerint azonban továbbra sem világos, hogy a T-sejtek gyengülése a timektómia vagy a rák következménye. A kutatók megállapították, hogy azoknál, akiknél nem volt rák, fertőzés vagy autoimmun betegség a műtét előtt, a csecsemőmirigy kioperálása nagyobb kockázattal járt egy autoimmun betegség kialakulásában a műtétet követő öt éven belül.
Minden csoportban körülbelül 20 ember vérmintája utalt arra, hogy a timektómia összefüggésbe hozható az immunrendszer szabályozási zavarával. De Scadden bizonytalan, hogy a kioperálás miért és hogyan kapcsolódik a megnövekedett halálozási arányhoz, ahogy mondta:
Nem tudjuk, hogy a káros hatások az új T-sejtek képződésének hiányából vagy a csecsemőmirigy más, kevésbé jól meghatározott funkciójából fakadnak.
A vizsgálatok mindenesetre arra utalnak, hogy talán még az a kevés aktív csecsemőmirigy is szerepet játszik az egészség fenntartásában, amely felnőttkorban megmarad.