Amikor a felmelegedés már elviselhetetlen, az áradások elsodorják az ember házát és ingóságait, más élőhely után kell néznünk. Lehet ez a Mars is, de mikor lesz lakható? Ha a Föld nevű bolygón maradnánk, lemehetünk a föld alá, ott mindig kellemes a hőmérséklet, és a fűtésért sem kell fizetni. Ausztráliában már leköltöztek páran.
Lehet, hogy nekünk is eszünkbe jutott, hogy elmenekülünk a Föld egyre embert próbálóbb éghajlata elől? Sajnos sok lehetőségünk nincs, pedig a helyzet egyre sürgetőbb, ezt mutatja minden egyes perzselő nyár, szokatlanul enyhe tél, az áradások, a tomboló viharok. A folyamatos mennydörgés és hirtelen lezúduló esők mintha a természet haragját jelentenék, ami ránk irányul, de ezen nincs is mit csodálkozni, felborítottuk az egész ökoszisztémát, nem hihettük, hogy megússzuk. A nagy kérdés, hogy elmenekülhetünk-e esetleg egy másik bolygóra, vagy költözzünk le a föld alá? Ez utóbbi még mindig reálisabb annál, mint hogy lakhatóvá tegyünk egy másik bolygót.
Kínában már évtizedekkel ezelőtt felmerült a gondolat: Mao Ce-tung 1969-ben rendelte el egy pekingi, föld alatti atombunker építését, amikor úgy tűnt, hogy a kínai–szovjet konfliktus atomháborúhoz vezet. Tíz évig épült, hogy befogadja a főváros 6 millió lakosát, de szerencsére erre végül nem volt szükség, viszont a jól felszerelt vakondlakások ma sem állnak üresen, azok költöznek be, akik nem tudják megfizetni a pekingi lakások magas árait. Sok a fiatal, akik vidékről érkeznek a jó szerencse reményében a fővárosba. Úgyhogy bár áporodott a levegő, és nincs természetes fény, az underground mozi, színház és a közösségi terek élhetővé teszik a pekingi atombunkert.
De nem csak Kínában vészelhetjük át a mélyben az egyre kellemetlenebbé váló felszíni időjárási körülményeket. Ott van a törökországi Derinkuyu is, amely a Kr. e. 8. században épült, és 1963-ban fedezte fel egy török férfi a háza pincéjében. Ez a többszintes barlangváros több mint 280 méterrel Kappadókia régiója alatt fekszik lakóházakkal, raktárakkal, istállókkal, kápolnával, és 20 ezer ember befogadására képes. De a menedéken kívül nagyszerű funkciója az élelmiszer-tárolás is, olyan zöldségek és gyümölcsök várják a föld alatt, hogy felhasználják őket, amiket a felszínen hűteni kéne a nagy meleg miatt.
Ausztrália szintén büszkélkedhet egy föld alatti várossal, amit opálbányászoknak építettek. Ez Coober Pedy, ahol 2500-an laknak, de a föld alatti lakásokról csak a felszínt tarkító szellőzőaknák és a bejáratok közelében felhalmozott föld árulkodik. Teljesen érthető, ha a lakosok szeretnek a föld alatt lenni, nyáron nem ritka az 52 Celsius-fokos hőmérséklet sem.
A lakóhelyekre gyakran átlagos felszíni épületeken keresztül vezet az út, és van föld alatti kemping is, a Riba's, amit egy sötét alagúton keresztül érhetünk el, és a mélyben verhetjük fel sátrainkat.
Coober Pedyben a szabályok értelmében a föld alatti épületeknek legalább négy méter mélyen kell lenniük, hogy be ne omoljon a tető, ilyen mélységben persze mindig kellemes az idő, átlagosan és permanensen 23 Celsius-fok. Ez sokkal jobb, mint a felszíni forróság az éjszakai lehűlésekkel.
Energiafelhasználás szempontjából is ideális a hely, mert a város saját maga állítja elő az elektromos áramot, 70 százalékát szél- és napenergiával, és nincs szükség nagy fogyasztású légkondicionálókra és fűtésre sem.
Nincsenek legyek és rovarok, ahogy hang- és fényszennyezés sem. A földrengések is megkímélik a föld alatti lakásokat, ha elég nagyok és összetett, szilárd szerkezetűek.
A hatvanas években még robbanóanyagokkal, csákányokkal bővítették a bányászváros lakásait, ma már alagútfúró gépekkel, és mivel a homokkő puha, ezekkel kevesebb mint egy hónap alatt kialakítható egy lakhely. Épp ezért van, hogy a lakók sokszor maguk kezdenek el ásni, tágítani a területet, és ilyenkor nem ritka, hogy igazi ásványokat, drágakövet találnak. Volt, aki a zuhanyzóját szerelte, amikor egy nagy, értékes kőre bukkant, de egy szálloda építése közben is találtak egy 985 ezer dollárt érő opált.
A Coober Pedyt alkotó homokkő szerkezetileg szilárd, nincs szüksége alátámasztásokra, így alkalmas nagy belmagasságú helyiségek kialakítására, sokan luxuslakásokat építettek úszómedencékkel, nagy fürdőszobákkal. Ami valóban gondot jelenthetne, az a nedvesség, ez volt például a 19. századi londoni föld alatti alagutak fő gondja: a szellőztetés hiánya és a talajvíz óhatatlanul fekete penészt eredményezett.
De Coober Pedyben a körülmények még a föld alatt is szárazak. Szellőztetőaknák biztosítják a megfelelő oxigénellátást, és szintén ezek vezetik ki a benti tevékenységekből keletkező nedvességet.