Apró „jégegér” kövületeit találták meg a távoli Észak-Alaszkában. A Colorado Boulder Egyetem sajtóközleményében adtak hírt a kutatók a Colville folyó mentén talált bundás kis lényről. A paleontológusok az új fajt Sikuomys mikrosnak nevezték el, a siku az alaszkai őslakos nyelven jeget jelent, a mys és a mikros a görög egér és kicsi jelentésű szavak.

Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem egészen egérről van szó, hanem a Gypsonictopidae nevű emlősök mára kihalt családjába tartozó apró lényről. A faj, ami leginkább a mai cickányhoz hasonlított, feltehetően egész évben aktív volt: az állatok beásták magukat valami alá, de nem hibernálódtak. Megettek bármit, amit a fogukkal meg tudtak rágni, de főleg rovarokra és férgekre vadásztak.

Jaelyn Eberle, a tanulmány vezető szerzője szerint a kis méretet épp a rendelkezésre álló kevés táplálék okozhatta.

Ma valami hasonlót látunk a cickányoknál. Az alapja az, hogy ha nagyon kicsi vagy, akkor alacsonyabb az élelmiszer- és energiaszükségleted.

Valószínűleg a hideg hónapokat a föld alatt vészelhette át, így nagyobb esélye volt a túlélésre a 66 millió évvel ezelőtti, dinoszauruszokat megölő meteoritbecsapódást követő zord körülmények között.

A tanulmány társszerzője, Patrick Druckenmiller szerint ez az eddig ismeretlen pöttöm faj új ablakot nyithat az ősi Alaszkára. Druckenmiller azt is elmondta, a 73 millió évvel ezelőtti körülmények egészen mások voltak, mint a maiak.

Ez egy sarki erdő volt, tele dinoszauruszokkal, kisemlősökkel és madarakkal.

Az állatok pedig alkalmazkodtak a fagyos téli körülményekhez, a hóhoz és az akár négy hónapig tartó, teljes téli sötétséghez.