A tavaly felfedezett legtávolabbi csillag, az Earendel egyre több titkát fedi fel a James Webb űrteleszkópnak. Az új NASA-közleményből kiderült, hogy milyen a színe, a hőmérséklete, és hogy van-e kísérőcsillaga.
2022 tavaszán robbant a hír, hogy a NASA Hubble űrteleszkópja megtalálta a legtávolabbi csillagot, ami alig egymilliárd évvel azután ragyogott, hogy az ősrobbanással létrejött univerzumunk. Ez az új rekorder, ami J. R. R. Tolkien műve, A szilmarilok (A Gyűrűk Ura előzményregénye) egyik szereplőjéről kapta a nevét. Az Earendel (Hajnalcsillag) olyan messze van tőlünk, hogy a fénye 12,9 milliárd év alatt ért a Földre.
A csillag nagy, 6,2-es vöröseltolódása miatt a fényét infravörösben erőteljesebben lehet látni – a távoli objektumok felénk haladó fénye a hosszabb, vörösebb hullámhosszak felé tolódik, ez a vöröseltolódás. Eddig ilyen távolságban csak korai galaxisokba ágyazott csillaghalmazokat tudtak megfigyelni.
Mivel az univerzum az ősrobbanás óta gyorsuló ütemben tágult, a csillag ma már 28 milliárd fényévnyire található a Földtől.
A válasz a gravitációs lencse, ennek lényege, hogy a tér nagy tömegű objektumok által okozott elhajlítása a közelben egyenes vonalban haladó fény terjedését meggörbíti, így lencseként működik. Akkor Brian Welch, a tanulmány első szerzője azt mondta a Nature-nek:
Ezt a csillagot tartalmazó galaxist a gravitációs lencsehatás felnagyította és eltorzította, így jött létre a Napkelte-ív galaxis.
A 10 milliárd dolláros James Webb űrtávcső infravörös kamerája felfedte, hogy a hatalmas csillag B színképtípusú, vagyis magas hőmérsékletű, színe kékesfehér. A Napunk egy G típusú csillag, a hőmérséklete körülbelül 5500 Celsius-fok – az Earendel felszíne még pokolibb lehet, több mint kétszer olyan meleg, és körülbelül egymilliószor világosabb – írták augusztus 9-én a NASA illetékesei, akik egy közleményben ismertetik az új Earendel-megfigyeléseket.
Az Earendel csillag színei alapján a NASA csillagászai azt feltételezik, hogy egy hűvösebb, vörösebb kísérőcsillaga is lehet. Ez nem is lenne nagy meglepetés, mert a legtöbb olyan nagy csillag, mint az Earendel, bináris rendszerek része. Vagyis olyan (minimum) kettőscsillag rendszerben áll, ahol a csillagok egymáshoz képesti mozgása során a két komponens tömegvonzása meghatározható.
A James Webb azonosított egy csillagképző régiót is a galaxisban, ami kevesebb mint ötmillió éves lehet, és a képek alapján van még egy stabil gravitációjú csillaghalmaz is az Earendel közelében.
A felfedezések az univerzum új birodalmát nyitották meg a csillagfizika előtt, és a korai univerzumot tanulmányozó tudósok számára
– írták a NASA tisztviselői.
Remélik, hogy idővel egyre közelebb kerülnek a csillagok első generációihoz, amik még az ősrobbanás során keletkeztek hidrogénből és héliumból. A James Webb teljesítménye alapján ez nem is olyan irreális.