Egy új tanulmány szerzői ágens alapú modellekkel vizsgálták, hány emberre lenne szükség egy hatékony marsi kolónia telepítéséhez. Korábbi sikeres, izolált csapatok kooperációjából kiindulva elsősorban a pszichológiai aspektusra koncentráltak, és ez alapján megállapították, ha a megfelelő habitusú emberek jönnek össze, alig több mint 20 is elég egy sikeres Mars-kolonizáláshoz.
A vizsgálat elsősorban a pszichológiára, azon belül is különböző személyiségtípusokra fókuszálva kereste a választ arra a kérdésre, minimum hány ember lenne elég egy marsi küldetés sikeréhez. Az eredmények a Livescience-en is napvilágot láttak, de nem mindenki ért egyet az állításokkal.
A barátságtalan marsi környezet nem kedvez az emberek letelepedésének, az első gyarmatosítók túlélése a földi utánpótlástól függ majd. De a műszaki és mérnöki feladatok mellett pszichológiai és szociális kihívások is várnak az első telepesekre, hiszen egy kis elszigetelt társaság jó kooperációja sosem könnyű. A tanulmány szerzői ágens alapú modelleket használnak, amit nemcsak a pszichológiában és a szociológiában, de a matematikában és a közgazdaságtanban is sűrűn alkalmaznak, hogy összefüggő jelenségeket (akár társadalmiakat) magyarázzanak.
A modellek segítségével meghatározták azokat a területeket, amiket figyelembe kell venni egy kolónia tervezésénél és javaslatokat tettek a telep minimális kezdő populációméretére.
A meghatározásokhoz górcső alá vették a korábbi, elszigetelt környezetben lévő, de jól működő csoportokat (tengeralattjárón, sarkvidéken dolgozókat) vizsgáló kutatásokat és ezek alapján analizáltak négy alapvető személyiségtípust.
Együttélés szempontjából ezeket a vonásokat vizsgálták:
A kutatók változtatták a típusok számát és variációját különböző feladatok elvégzésekor, mint például szimulált marsi bányászat vagy gazdálkodás. Az eredmények szerint, ha kedves és szociális emberek alkotják főleg a társaságot, akkor 22 is elég egy jól működő kolóniához, de ha több az agresszív és reaktív típus, akkor a jó kooperációhoz növelni kell a létszámot. De a modell annyiban hiányos és kérdéseket vet fel, hogy a kezdeti infrastruktúrát, berendezéseket nem az első 22 lakó építette, telepítette, és már eleve rendelkeznek 7 évnyi energiával egy mini atomreaktorból. Úgyhogy sok mindent készen kapnának, és nekik igazából már csak „viselkedniük kell” és összedolgozni.
A szimuláció a telepesek első 28 évére korlátozódott, és addig tartották sikeresnek, amíg legalább 10 ember életben maradt a küldetés végéig.
Marc Salotti, a bordeaux-i IMS laboratórium űrhajózási kutatója azonban kételkedik az elméletben, az ő eredményei szerint minimum 110 fő kell egy kezdő és működő marsi kolóniához. Szerinte ez a négyes tipizálás túlságosan leszűkíti a vizsgálódást, és egy autonóm marsi kolónia felépítéséhez és fenntartásához ennél több, szélesebb körű tudással és készségekkel rendelkező emberre lenne szükség. Ráadásul, ha hosszú távra szeretnénk tervezni a marsi kolóniát, 22 ember génállománya nem lenne elég, felmerülne a beltenyészet problémája, ami csökkentené az ellenálló képességet és növelné a betegségek esélyét.
Salotti egy 2018-as cikkre is hivatkozik, ami a Földhöz legközelebb lévő csillag, a 4,2 fényévre található Proxima Centauri benépesítését vizsgálta. Ebben azt mutatták ki, hogy a populáció reális méretének meghatározása bonyolult, mivel számos paraméter (meddőség, hirtelen halálesetek, balesetek) játszik szerepet, de legalább 98 főre lenne szükség a sikeres, genetikailag életképes populáció letelepedéséhez. Salotti véleménye szerint hasonló szám lenne ideális egy kezdeti Mars-kolóniánál is.
(Borítókép: Shutterstock)