Mikor funkcionális mágneses rezonancia képalkotási eljárással összehasonlították a felnőttek és a csecsemők agyi reakcióit a fájdalomra, a kutatók megbizonyosodtak arról, hogy a csecsemők is éreznek fájdalmat, amit enyhíteni kell. Egy új kísérlet során altatódalt játszottak a babáknak, akiknek faájdalomérzete mérhetően csökkent.
Az orvosok sokáig úgy gondolták, hogy a csecsemők nem érzik úgy a fájdalmat, mint a nagyobb gyerekek vagy a felnőttek, és ha reagálnak is a kellemetlen eseményekre – például oltásokra –, az csak reflex. Ezért egészen a nyolcvanas évek végéig nem is nagyon kaptak fájdalomcsillapítót a babák, aztán lassan az orvosok, ápolónők is felismerték, hogy az ölelés, az anya hangja megnyugtató lehet a csecsemőknek.
A fájdalom enyhítése azért is fontos a csecsemőknél, mert a csillapítás nélküli ismételt fájdalomérzet tartós neurológiai következményekkel járhat, például a fájdalom fokozott érzékelésével. Néhány évvel ezelőtt az orvosok azt találták, hogy az anya hangja megnyugtatja a koraszülötteket, ha fájdalmas beavatkozáson kell átesnie, de ezen túl általánosan bevett gyakorlat volt évtizedekig a cukros víz, ami csökkentette az oltás utáni nyugtalanságot. Az agyi aktivitásról készült felvételek szerint a csecsemők fájdalmat érezhetnek fizikai jelek nélkül is, és az édesített víz enyhítheti ugyan a fájdalom tüneteit, de nem csökkenti az érzést.
Funkcionális mágneses rezonancia képalkotással már korábban összehasonlították a felnőttek és az újszülöttek agyi reakcióit ugyanarra az ingerre, az eredmények azt mutatták, hogy a fájdalom a felnőttek agyának 20 régiójában a csecsemőknél 18 helyen fokozta az aktivitást. A csecsemőknél az érzések és érzelmek feldolgozásáért felelős agyi régiók aktiválódtak, de az amygdala és az orbitofrontális lebeny, amik az ingerek értelmezésében segítenek, nem.
A csecsemőknél, ha vérvétel szükséges, a sarkat szúrják meg, így ellenőriznek bizonyos rendellenességeket. Saminathan Anbalagan, a Bronxi Egészségügyi Központ neonatológusa azt mondta, hogy az ehhez hasonló kisebb beavatkozásoknál leginkább az anya és baba közti bőrkontaktussal, szoptatással és cukoroldattal szokták csillapítani a fájdalmat.
Egy új kutatás során egy connecticuti kórházban 100 csecsemőt vizsgáltak, hogy reagálnak az altatódalokra, ha fájdalmat éreznek. A csecsemők egyik csoportjának a sarokszúrás előtt nyugtatásul cukros vizet adtak, egy másik csapatnak a cukros vízen kívül altatódalt is lejátszottak (a szúrás előtt, alatt és után). Az altatódalt hallgató csoport alacsonyabb pontszámot ért el az újszülöttkori fájdalomskálán a szúrás idején és utána, mint a csak cukros vizet kapó babák. De ahogy az egyik gyermek intenzív osztályon dolgozó nővér mondta, mivel cukrot is kaptak, nehéz megmondani, hogy a zene önmagában is segít-e a fájdalom elviselésében.
Az altatót 20 perccel a fájdalmas sarokszúrás előtt elindították, és utána is folytatódott még öt percig, a kutatók közben egy fájdalomskálán mérték a babák fájdalmának szintjét – arckifejezésüket, sírásukat, légzésüket. A fájdalomskála 0-tól 7-ig terjed.
A sarokszúrás alatt a zenét nem hallgató csoport átlagos legnagyobb fájdalompontszáma 7 volt, az altatódalt is hallgatóké csupán 5.
Anbalagan szerint további kutatásokra van szükség az újszülöttkori fájdalom jobb megértéséhez és a leghatékonyabb enyhítési módok meghatározásához, de a jó út a különböző módszerek kombinálása lehet.