Az üstökös, amelynek pontos mérete egyelőre ismeretlen, Hideo Nishimura japán amatőr csillagászról kapta a nevét, aki idén augusztus 11-én észlelte először az égitestet.

A Nishimura csak 437 évente kerüli meg a Napot, mely azt jelenti, hogy ideje nagy részét a külső Naprendszerben tölti. Amikor az üstökösök megközelítik a Napot, a hő hatására a bennük található jég porrá és gázzá alakul, amely hosszú csóvát alkot. A Nap fénye visszaverődik erről a csóváról, ennek köszönhetően láthatjuk a Földről is az üstökösöket.

Tudományos szempontból az égitest egyébként a C/2023 P1 nevet kapta, a Naphoz pedig szeptember 17-én fog a legközelebb kerülni, ekkor 33 millió kilométerre lesz a csillagtól, ami nagyjából a Föld és a Nap közötti távolság negyedének felel meg – írja a The Guardian.

A csillagászok számára az üstököst azonban előreláthatólag nem 17-én, hanem ezen a hétvégén lesz a legkönnyebb megfigyelni, különösen az északi féltekén.

A legjobb, ha napkelte előtt, északkeleti irányban, a Vénusztól balra, tiszta, szennyezéstől mentes égbolton nézzük az égboltot

– magyarázta Nicolas Biver, a Párizsi Obszervatórium asztrofizikusa.

A kis távcsővel rendelkezők könnyen élvezhetik majd a látványt, de ha a körülmények lehetővé teszik, az üstökös szabad szemmel is látható lehet.