Előfordult már, hogy arcokat látott a tárgyakban? Ha igen, akkor most szülhetett, vagy magas az oxitocinszintje. Új vizsgálatokból kiderült, hogy a kötődés- és szeretethormonnak is nevezett oxitocin emeltebb szintje vezethet a pareidolia jelenségéhez, vagyis ahhoz, hogy ott is arcokat látunk, ahol nincsenek.
Ahogy a The Guardianben olvashatjuk, két ausztrál egyetem, a Queensland és a Sunshine Coast kutatói vizsgálták, vajon változik-e életünkben az élettelen tárgyakba belelátott arcok gyakorisága, hajlama.
Korábbi kutatásokból már kiderült, hogy az oxitocin elősegíti az érzelmek felismerését, az új vizsgálatot éppen ez az eredmény indította el: vajon a hormon szerepet játszhat-e az élettelen tárgyakban való arcfelismerésekben is?
A kutatók egy online platformon toboroztak nőket, mindegyiküknek 320 képet mutattak véletlenszerű sorrendben az interneten, és egy 11 pontos skálán értékelniük kellett, könnyen felismernek-e egy arcot. 32 kép emberi arcot ábrázolt, 256 élettelen tárgyakat, amik viszont arcra emlékeztettek, 32 pedig élettelen tárgyakat ábrázolt arcjellemzők nélkül.
84 állapotos nő volt, 79 korábban, de egy éven belül szült, és 216 olyan nő volt, akik nem szültek a közelmúltban, és nem vártak gyereket sem. Mindegyikük könnyen felismerte az arcokat, és a 32 tárgykép sem váltott ki nagy hezitálást, hiszen azokon csak tárgyak voltak.
A friss anyukák azonban sokkal hamarabb felismerték az arcokat az élettelen tárgyakban, mint a többiek, és ehhez akár egy szelet pirítós is elegendő lehet.
Az ausztrál kutatók szerint ezek az eredmények azt sugallják, hogy az arcok észlelésének érzékenysége nem fix és szilárd felnőttkorban, az anyaság a nagyobb oxitocinszinttel megváltoztatja az érzékelést a kötődés fokozása érdekében. De az is igaz, hogy mivel az oxitocinszintet nem mérték a résztvevőknél, lehet, hogy az eredményeket más különbségek is okozzák, akár a szorongás vagy a stressz-szint megváltozása.
A friss anyák másmilyen arcfelismerése segít a csecsemő arckifejezésének gyorsabb, érzékenyebb dekódolásában. De a vizsgálatot további kutatások követhetik, mert csak egy időpontban végezték el, és nem követték nyomon, hogyan változott az egyén tárgyakon arcokat felfedező hajlama a baba születése előtt és után.