Dr. Piczkó Katalin pszichiátert, párkapcsolati szakértőt kérdeztük a kapcsolatok buktatóiról, a házasság csapdáiról és arról, elkerülhető-e a minden kapcsolatot fenyegető beszürkülés. Mint kiderült, a kommunikáció tudományának óriási szerepe van a szenvedély, a szerelem, a harmónia fenntartásában.
Dr. Piczkó Katalin több mint 20 éve foglalkozik párkapcsolati tanácsadással, oktatással és edukációval, tréning és coach, akinek utolsó könyvét tananyagként használják majd a Pécsi Tudományegyetemen. Szeptember 16-án, szombaton először rendezik meg a Szeretetkert NAP című eseményt, amelynek ő is alapítója – ennek apropóján faggattuk a kapcsolatokról, családon belüli konfliktusokról, megcsalásról és a házastársi életben kiüresedő szerepekről.
A hétvégi rendezvény centrumában a társas kapcsolatok alapjai, az önmegismerés, a hatékony kommunikáció, a másik igazi megismerése, érzéseink feltárása lesz. Ezeken a területeken párkapcsolati mentorok és coachok segíthetnek nekünk, de a jó tapasztalatokra is mindig érdemes odafigyelni. Ilyen például a költőnő Szabó T. Anna és férje, Dragomán György író kapcsolata, akik 15-16 éves koruk óta alkotnak boldog párt. Katalin csillogó szemekkel meséli, hogy közös beszélgetésük egy igazán harmonikus, kivételes összhangban működő szerelmet mutatott meg neki. És hogy mi a titkuk?
Állandóan kommunikálnak, mindent megbeszélnek, reflektálnak kapcsolatukra, nincsenek tabutémáik.
Dragomán György úgy fogalmazott, „hideg szemmel” néznek a kapcsolatra, ami azt jelenti, benne vannak a helyzetben, de kívülről is rálátnak. Szabó T. Anna a női oldalról a „meleg szemet” hangsúlyozta, ami a játékosságot, a humort, a mindig meglévő szeretetet jelenti.
Katalin nagyon jó példának látja őket, azt bizonyítják, igenis lehetséges a lelki-szellemi-testi harmónia, de dolgozni kell érte. Hangsúlyozza, hogy fontos, milyen a viszonyunk önmagunkkal, mert ez határozza meg a többiekkel való kapcsolat minőségét is.
Ahogy dr. Piczkó Katalin elmondja, három fő konfliktust figyelt meg a kapcsolatokban, ezek a visszatérő minták, a beszürkülés és egy harmadik fél megjelenése.
Az első esetében az ismétlődő konfliktusok, a játszmák, a bizalom hiánya, az érzelmi zsarolás, a „kinek van igaza”-meccsek mérgezik a kapcsolatot, amiket a nevelésünkből, az otthon látott mintákból hozunk tudattalanul.
Ha a kapcsolat unalomba fullad, és csak egy nagy rutinná válik, könnyedség és szenvedély nélkül, nagy valószínűséggel a családi terhek, az idő- és térhiány, valamint a korábbi sérülések nyomják le a kezdeti boldogságot. A családban leszűkülnek a szerepek: már csak apa és anya van, nő és férfi nincs, beskatulyázzuk a másikat, aki csak etet, mosogat, tereget, kocsit mos. Nem is beszélgetünk már igazán, ezért
Elfelejtjük, hogy még mindig ott van benne a végtelen. De ahogy őt csak a felszínen érzékeljük, úgy magunkat is.
Katalin szerint a kommunikáció szintjeire is érdemes figyelni, mert a házasságban hajlamosak vagyunk csak a felszínen maradni, a klisék-tények vonalán. Pedig ezek alatt vannak a lényeges dolgok, a vélemények, de még jelentősebbek az alsó szinten lévő érzések, szükségletek, vágyak, hitek, értékrendek.
Itt van az intimitás is, de sajnos sok esetben ehhez nem hozunk mintát otthonról, a férfiaknak pedig különösen nehéz őszintén feltárni magukat, hiszen a szociális szerepek szerint ő erős, kemény, aki nem érezhet, nem sírhat.
De ahogy a kommunikáció, úgy a testi intimitás is ki tud üresedni a családi keretek között, az állandó felelősség, kötöttség, kontroll közepette nem tudjuk átadni magunkat a zsigeri működésnek. Akkor jelenhet meg egy harmadik fél.
A megcsalás egy válsághelyzet, de egy nagyon ellaposodott kapcsolatnak néha még jót is tehet. A két fél között kirobbanhat a krízis, és kénytelenek beszélni végre az érzéseikről.
Ahogy Katalin mondja, újjászületés követheti, de a helyzet nagyon nehéz mindenkinek, a megcsalt az elmagányosodástól szenved, a másik pedig attól, hogy hazatért, de csak szemrehányásokat kap.
A férfiszerepek keménységet követelnek, és tartást, a nők viszont könnyebben kapcsolódnak az érzésekhez, hiszen közelebb vannak a szívhez az anyaság miatt is. Reflektívebbek, a sebezhetőséget is jobban felvállalják. De hogy lehet férfi és nő között harmónia, ha ennyire különbözőek vagyunk?
A szükségletek, az érzések közösek, és igazán mélyen egységesek vagyunk, ugyanazok a vágyaink: az elfogadás, támogatás, őszinteség, kapcsolódás, intimitás. Ahogy Katalin elmondja, „a kötődés minősége nagyban attól függ, rá tudunk-e nézni kívülről a kapcsolatra, meg tudjuk-e beszélni a konfliktusokat, kíváncsiak vagyunk-e a másikra és magunkra, megértjük-e, mi történik velünk”.
Dr. Piczkó Katalin hisz abban, hogy a szerelemnek van spirituális része, hogy létezik örök szerelem, de ezt nagyobb eséllyel tudják azok megtapasztalni, akik kis korukban átélhették az ősbizalmat. Édesanyjuk figyelt a szükségleteikre, így harmonikus és pozitív világképük alakulhatott ki, nem szoronganak.
Egy ilyen kiegyensúlyozott ember nagyobb bizalommal kapcsolódhat lelkileg is a szerelemben, egy véletlen találkozás szikrája az univerzumot is megnyithatja előtte. Kérdés, ha az interneten ismerkedünk, amire egyre többen adják a fejüket, létrejöhet-e ez a szikra? Katalin szerint sokkal nehezebb ott, nincs meg a véletlen gyönyörűsége, hiányoznak belőle az előre-hátra sasszézás kedves, kapcsolatépítő lépései. De a mai világban kevés a tér a véletlen találkozásokhoz.
(Borítókép: Piczkó Katalin. Fotó: Szollár Zsófi / Index)