Az érzelmi intelligencia, avagy EQ, a gyerekkorban tanult, az élet minden területére kiható tulajdonság empatikussá, nyitottá, rugalmassá tehet minket, de nem csak előnyei vannak. Új vizsgálatokból kiderült, hogy ördögi viselkedésre csábíthat a nagy tudás a többiek érzelmeiről.
Az érzelmi intelligencia (EQ) mérésére számtalan tesztet találunk különböző weboldalakon, de ha ezeket (sokszor jogosan) nem tartjuk elég megbízhatónak, pszichológussal konzultálva kideríthetjük, a miénk mennyi. Miért fontos, hogy tudjuk? Boldogságunk, sikereink, kapcsolataink minősége nagyban függ attól, hogyan viselkedünk, alkalmazkodunk, hogy oldjuk meg a problémákat, empatikusak vagyunk-e, felismerjük-e saját érzelmeinket és másokéit, tudjuk-e szabályozni őket, és könnyen alkalmazkodunk-e. Már ebből a felsorolásból is látszik, hogy az érzelmi intelligencia mindennapjaink minden percében jelen van, hat a munkánkra és az egészségünkre is. Minőségét, nagyságát főleg a gyerekkori tapasztalatok, a nevelés határozza meg: ha szüleink empatikusak voltak velünk, beszéltek az érzelmeikről, és kíváncsiak voltak a mieinkre, nagy valószínűséggel fejlett lesz a mi EQ-nk is.
Az érzelmileg intelligens ember boldog, hasznos és népszerű lehet, hiszen odafigyel másokra, képes csapatban dolgozni, és tudatában van nemcsak saját, de mások lelkiállapotának is. Igen ám, de épp ez a sok nagyszerű tudás teheti őt manipulátorrá, ahogy a friss kutatások feltárták. Ugyanis ismereteiket a többiek irányítására is felhasználhatják, elég, ha diktátorok érzelmektől túlfűtött beszédeire gondolunk, melyeknek a tartalma sokszor üres, semmitmondó, vagy épp gyűlöletkeltő, de az érzelmeken keresztül bevonják a hallgatóságot.
Az érzelmileg intelligens emberek eltitkolhatják igazi énjüket, és karizmatikusnak, barátságosnak mutatják magukat, hogy így befolyásolják mások objektív ítéleteit.
Mivel gyorsan kiismerik a többieket, érzelmeiket ügyesen dekódolják, nem esik nehezükre megtévesztő stratégiákat használni az előrejutás, a boldogulás érdekében. Például ellenállhatatlannak, karizmatikusnak tűnhetnek, és ha nem elég erős az önbizalmunk és az önbecsülésünk, ha függünk érzelmileg másoktól, és tetszeni akarunk, akkor könnyen áldozattá válhatunk.
Ugyanúgy, ahogy azok is szívesen használnak érzelmi manipulációt, akik a pszichológiában legnépszerűbb személyiségtipizálás, az 5 faktoros személyiségmodell (Big Five) egy-egy fő csoportjában (extraverzió, nyitottság, barátságosság, lelkiismeretesség, neuroticizmus) gyengék, vagy akikre a sötét triász, avagy hármas jellemző – Paulhus és Williams 2002-es definíciója három személyiségvonás összekapcsolása: pszichopátia, machiavellizmus és narcizmus.
De kikerülhetjük csapdáikat, amennyiben odafigyelünk néhány feltűnő jelre. Gyanús, ha egy friss kapcsolat elején túl hamar a bizalmukba fogadnak – azért, hogy kiváltságosnak érezzük magunkat –, és így gyorsan tehetnek szert befolyásra felettünk.
Árulkodó az inkonzisztens viselkedés is, amikor a cselekvés és az értékek nincsenek összhangban, a szavak és a tettek között diszharmónia feszül.
Manipulációs eszköztárukba tartozik a bűntudatkeltés, a hízelgés, a kis szívességek – amiket aztán százszorosan kell visszaadnunk.
Abban az esetben, ha az EQ nem egyenletes mintázatú, például valaki érzelmileg nagyon tudatos, de a feszült helyzeteket képtelen kezelni, túlzott reakciókat adhat a stresszre.
A munkában a magas érzelmi intelligenciájú emberek nehezen adnak – akár fejlesztő jellegű – negatív visszajelzéseket a kollégáknak, és népszerűtlen döntéseket sem hoznak szívesen, hiába vannak vezető pozícióban. Kevesebb kockázatot vállalnak, a tökéletességre törekednek, és túl erős önkontroll jellemzi őket.