A Scientific Reports című folyóiratban közzétett tanulmány szerint a gyerekek szemmozgása egy virtuális valóságban játszott memóriajáték közben segíthet a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban (ADHD) szenvedők azonosításában.
Az ADHD olyan idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amely elsősorban a gyermekeket érinti, de felnőtteknél is előfordulhat. Az ADHD-t a figyelmetlenség, a hiperaktivitás és az impulzivitás tartós mintái jellemzik, amelyek jelentősen zavarják az érintett mindennapi működést és jólétet. Az ADHD-s gyermekek és felnőttek nehézségekkel küzdenek a tartós figyelmet, szervezést és impulzuskontrollt igénylő feladatoknál.
Bár az ADHD könnyen azonosítható a gyermekek természetes viselkedésének megfigyelésével, különösen a velük sok időt töltő személyek által, a diagnosztikai eljárások még mindig főként a pszichometria eszközeire támaszkodnak, amelyeket formális pszichodiagnosztikai környezetben alkalmaznak. Emiatt
az ADHD-t valószínűleg nem fedezik fel az érintetteknél, hacsak nem történnek olyan események, amelyek miatt a gyermek gondozója szakembertől kér segítséget.
Egy finnországi gyerekek körében végzett vizsgálat kimutatta, hogy a VR-játékok közbeni szemmozgás felhasználható az ADHD-s gyermekek azonosítására. A tanulmány szerzője, Liya Merzon és munkatársai azt akarták megvizsgálni, hogy lehetséges-e az ADHD-s gyermekek felismerése egy naturalisztikusabb környezetben – írja a Psypost.
Nemrégiben kifejlesztettek egy olyan virtuálisvalóság-feladatot, amely lehetővé teszi számukra, hogy felmérjék a figyelem és a végrehajtó funkciók hiányosságait olyan VR-körülmények között, amelyek hasonlítanak azokra, amelyeknél az ADHD tipikusan megnyilvánul.
Ebben a vizsgálatban szemmozgáskövetéssel próbálták megkülönböztetni az ADHD-s és az ebben a rendellenességben nem szenvedő gyermekeket a szemmozgásaik mintái alapján, miközben a feladatokat végrehajtják a virtuális valóságban.
A vizsgálatban 37 ADHD-val diagnosztizált gyermek és 36 olyan gyermek vett részt, akiknél nem állt fenn a rendellenesség. Valamennyi résztvevő 9 és 13 év közötti volt. Minden résztvevő 70 feladatot teljesített a virtuális környezetben. A vizsgálat teljes időtartama 25-35 perc volt. A VR-headset követte az azt használó gyermek szemmozgását.
Az eredmények azt mutatták, hogy az ADHD-s csoport alacsonyabb pontszámot ért el a feladatokban.
Csökkent feladathatékonyságot mutattak, küszködtek a virtuális navigációval, aktívabban használták a kontrollereket, és több műveletet hajtottak végre, mint társaik. Továbbá az ADHD-s gyerekek rövidebb és kevésbé intenzív szakkádokat (a szemek ugrásszerű mozgása, amely a tekintet gyors irányváltását eredményezi) mutattak. Az ADHD-s gyerekeknél a kontrollcsoporthoz képest hosszabb volt a szemfixáció időtartama is (azok az időszakok, amikor a szemek egy pontra néznek).
A tanulmány fontos hozzájárulást jelent az ADHD diagnosztizálásának újszerű kidolgozásához. Meg kell azonban jegyezni, hogy a résztvevők mintája kicsi volt, és a két csoport számos jellemző tekintetében különbözött egymástól. Nagyobb mintán és jobban illeszkedő csoportokkal végzett vizsgálatok eredményei nem biztos, hogy azonosak lennének.
A virtuális valóságot máskor is használták már az egészségügyben. A Semmelweisen vakrandit és tengerparti sétát is szimuláltak abban a világviszonylatban is egyedülálló, virtuálisvalóság-alapú terápiában, mellyel a skizofrén betegek kommunikációs és érzelemészlelési készségét fejlesztik.