Krausz Ferenc, Németországban élő, magyar születésű, Gábor Dénes-díszokleveles fizikus, az MTA külső tagja, a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója kapta a 2023-as fizikai Nobel-díjat.
Ahogy arról az Index is beszámolt, a Svéd Királyi Akadémia kedd délelőtti bejelentése szerint 2023-ban Krausz Ferenc, Pierre Agostini és Anne L’Huillier kapja a fizikai Nobel-díjat az attoszekundumos fizika területének megalapításáért és az elektronok kutatásáért – így kettőre nőtt az idei magyar díjazottak száma. Érdekesség, hogy Krausz neve már korábban is felmerült a díj esélyeseinek listáján – legutóbb nyolc évvel ezelőtt, 2015-ben került közel az elismeréshez.
Krausz Ferenc Móron született 1962-ben. Szülei kétkezi munkások voltak, akik mindent megadtak két gyermeküknek, hogy tanulhassanak. Már felső tagozatosként elbűvölte a fizika, a móri gimnáziumban a tanárai azonban figyelmeztették, hogy azzal nem fog tudni elhelyezkedni. Emiatt jelentkezett a Műegyetem Villamosmérnöki Karára is, és 1985-ben párhuzamosan szerzett villamosmérnöki oklevelet a Műegyetemen és fizikusi diplomát az ELTE TTK-n. A Műegyetemen Simonyi Károly, az ELTE-n Marx György professzorok előadásaira is járt.
Kutatómunkáját a BME Fizikai Intézetében kezdte Bakos József irányítása alatt a lézerfizika területén. Doktori fokozatát már a Bécsi Műszaki Egyetemen szerezte 1991-ben, ahol később docensként, majd professzorként is dolgozott. 2003-ban a németországi Garchingban található Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatójává nevezték ki, emellett 2004 óta a müncheni Lajos–Miksa Egyetem (Ludwig-Maximilians-Universität) Kísérleti Fizika Tanszékének vezetője.
Krauszt már az 1990-es évek elején foglalkoztatta a térben és időben egyre kisebb méretek vizsgálata ultrarövid időtartamú fényimpulzusok felhasználásával. Ezt az akkoriban robbanásszerű fejlődésnek induló femtoszekundumos lézertechnológia tette lehetővé, amelynek tökéletesítésében Krausz Ferenc is úttörő szerepet vállalt az SZFKI (a mai Wigner FK) lézerfizikus kutatóival szoros együttműködésben – fogalmaz a Magyar Tudományos Akadémia.
A kutatómunka eredményeként a világon az első attoszekundumos fényimpulzusokat Krausz Ferenc csoportja állította elő és mérte meg a 2000-es évek elején.
Ezzel Krausz először végezhetett valós idejű megfigyeléseket az elektronok mozgásáról atomi léptékben. Azóta az általa kidolgozott technikát felhasználták számos atom- és molekulafizikai folyamat, például a fotoionizáció időfüggésének vizsgálatában. Krausz Ferenc úttörő kísérleti munkásságának eredményeit világszerte több kutatóintézetben hasznosítják, többek között a szegedi ELI-ALPS Kutatóintézetben is, a világ egyik legmodernebb lézerközpontjában, amelynek magyarországi létrehozásában komoly szerepet játszott. A lézerközpont miatt ideje nagy részét az elmúlt években Szegeden töltötte.
Ugyan a 2022-es fizikai Nobel-díjat Alain Aspectnek, John F. Clausernek és Anton Zellingernek ítélték a kvantuminformációval kapcsolatos kutatásaikért, Krausz sem maradt elismerés nélkül, tavaly ugyanis a Wolf-díjat vihette haza a kanadai Ottawai Egyetemen dolgozó Paul Corkummal, valamint a svédországi Lundi Egyetem kutatójával, Anne L’Huillier-vel megosztva.
A hármas az „ultrarövid impulzusú lézerek és az attoszekundumos fizika kutatásában elért úttörő munkásságukért” kapta az elismerést.
Mindezek mellett 2002-ben Wittgenstein-díjjal, 2006-ban Leibniz-díjjal tüntették ki. 2013-ban nemzetközi Fejszál király-díjat kapott az attofizika területén végzett kutatásaiért. 2013-ban az atomfizika területén végzett kutatásaiért a rangos német tudományos kitüntetéssel, Otto Hahn-díjjal ismerték el.
Krausz Ferenc a budapesti Molekuláris-ujjlenyomat Kutató Központban jelenleg mintegy 150 kutató munkáját irányítja. A Magyar Nemzetnek adott 2022-es interjúban azt mondta, ez a feladat jobban foglalkoztatja, mint az, hogy esetleg Nobel-díjat kap-e majd egyszer. Szabadidejében sokat sportol, legtöbbször fut, alkalmanként úszik és kerékpározik, de mostanában szabadidejét leginkább kétéves unokájával tölti.
(Borítókép: MTI/Kovács Tamás)