Geológusok úgy vélik, hogy körülbelül 155 millió évvel ezelőtt egy 5 ezer kilométer hosszú, Argolandnak nevezett földdarab szakadt le Nyugat-Ausztráliáról, de hogy mi történt vele ezután, azt nem tudták – egészen mostanáig.
Bolygónk kontinensei nem mozdulatlanok, a lemeztektonika miatt folyamatos mozgásban vannak – így az évmilliók során volt, hogy szuperkontinensekké egyesültek, majd elszakadtak egymástól. Az Argoland leszakadásakor hátrahagyott óceáni medencében az óceánfenék szerkezete arra utalt, hogy a kontinens északnyugat felé sodródott, és valószínűleg valahol a mai Délkelet-Ázsia szigeteinek területén kötött ki, eddig azonban nem találták, hogy pontosan hol.
Mivel a geológusok csak apró, kontinentális töredékeket találtak, ezért az Utrechti Egyetem kutatói Délkelet-Ázsia geológiájához fordultak, hogy nyomokat találjanak Argoland sorsára vonatkozóan, írja az IFL Science.
Több szigetről, köztük Szumátráról, Borneóról és az Andaman-szigetekről származó rekonstrukciós modellek és terepi adatok segítségével felfedezték, hogy Argoland soha nem volt egyetlen, összefüggő kontinens; körülbelül 300 millió évvel ezelőtt kezdett darabokra szakadni, minek köszönhetően kialakult az, amit a kutatók „Argopelagónak” neveztek el.
A délkelet-ázsiai helyzet nagyon különbözik az olyan helyektől, mint Afrika és Dél-Amerika, ahol egy kontinens szépen kettétört. Argoland sok különböző szilánkra tört szét
– magyarázta Eldert Advokaat, a tanulmány egyik szerzője. Ezek a szilánkok most Indonézia és Mianmar nagy részei alatt rejtőznek, mivel nagyjából egy időben érkeztek oda.
A kutatók azt is megállapították, hogy Argoland felbomlása 215 millió évvel ezelőtt felgyorsult, ami megmagyarázza, hogy miért vált ennyire széttöredezetté a „kontinens”, és miért tette sokkal nehezebbé a csapat számára a darabok összerakását.
Szó szerint információszigetekkel volt dolgunk, ezért tartott ilyen sokáig a kutatásunk. Hét évet töltöttünk azzal, hogy összerakjuk a puzzle-t
– tette hozzá Advokaat.
Lehet, hogy sokáig tartott nekik, de ahogy a tanulmány társszerzője, Douwe van Hinsbergen kifejtette, fontos tudni, hogyan váltak az elveszett kontinensek, nos, elveszetté.
Ezek a rekonstrukciók létfontosságúak az olyan folyamatok megértéséhez, mint a biológiai sokféleség és az éghajlat fejlődése, vagy éppenséggel a nyersanyagok megtalálása. És egy sokkal alapvetőbb szinten is: a hegységek kialakulásának megértéséhez vagy a lemeztektonika mozgatórugóinak kidolgozásához; két olyan jelenséghez, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz
– fogalmazott. Argoland egyébként nem az egyetlen „elveszett” kontinens, amelyet végül megtaláltak; nemrégiben Balkanatoriáról számoltunk be, ami rendkívül fontos szerepet játszott abban, hogy ázsiai emlősök hódították meg Európát 34 millió évvel ezelőtt.