Hiába tartjuk a legtöbben csak jóindulatú ijesztegetésnek, erősen túlzó kijelentésnek, bőven van alapja az étkezőasztalok mellett sokszor hangoztatott „Ne egyél többet, mert kidurransz!” figyelmeztetésnek, vagy a „Mindjárt kipukkadok!” felkiáltásnak. A túlzásba vitt étkezés és ivás miatt ugyanis addig tágul a gyomrunk, amíg egyszer csak meg nem reped, majd az így keletkező lyukakon a gyomor tartalma a hasüregbe ömlik, aminek következtében akár halálos fertőzés is kialakulhat.
Egy-egy étkezés végeztével valóban úgy érezzük, sikerült annyit ennünk, hogy még egy falat lenyelésétől már biztosan kipukkad vagy kidurran a hasunk. A mondást éppen emiatt gyakran hallani lehet gyermekét nevelő szándékkal ijesztgető anyukától, vagy vasárnap a több kilónyi rántott hús felzabálása után, kajakómától elterülő férfiak jajveszékelésének részeként is.
A sokszor hangoztatott kifejezés miatt a legtöbben így abban a tudatban is vagyunk, hogy ez fizikailag nem történhet meg, hiszen csak ijesztgetésnek szánják, ez azonban koránt sincs így.
A GYOMRUNK UGYANIS VALÓJÁBAN KIDURRANHAT, HA TÚLZOTT MENNYISÉGŰ ÉTELT ÉS ITALT JUTATTUNK BELE.
Ezt pedig talán nem is olyan rossz tudni az ünnepek, a temérdek étellel és itallal járó karácsony és szilveszter közeledtével, hiszen tényleg eljöhet a pillanat, amikor már érdemesebb visszautasítani anyuka töltött káposztáját vagy a nagymama süteményhegyeit.
Egy átlagos felnőtt 3000-4000 kalóriát fogyaszt el egy karácsonyi vacsorán, vagy egy nagyobb családi ebédkor – körülbelül kétszer annyit, mint a napi ajánlott határérték. Ennek következménye a legtöbbünk számára ugyan csak annyi, hogy egy kicsit lazítani kell az övünkön, vagy imádkozni a nadrágunk gombjának kitartásáért, egyesek azonban valóban olyan gigantikus mennyiséget esznek meg egy ültő helyükben, hogy a gyomruk tényleg felrobban. Legalábbis a szakértők szerint ez abszolút megtörténhet.
Az orvoslásban gasztrointesztinális perforációnak nevezett állapot akkor következik be, amikor a gyomor túlságosan megtelik, majd emiatt megreped.
Ezt követően egy lyuk keletkezik rajta, amely a gyomor tartalmát a hasüregbe engedi, ennek következtében pedig fertőzést okozhat, köztük akár a gyakran halálos kimenetelű szepszishez is vezethet.
Az átlagos gyomorban nagyjából egy liternyi élelmiszer fér el, de maximális kapacitása valamivel több mint 4,7 liter is lehet, a pontos szám személyenként változik. Mivel a gyomor rendkívül rugalmas, egyszerre három-négy liter befogadására is képes lehet. A túlevés pedig sokkal könnyebben megtörténik, mint azt hinnénk.
Az agynak ugyanis 20 percbe telik, hogy érzékelje a jóllakottságot és a teltségérzetet, így akik ezen idő alatt már megették a normális mennyiséget, de még mindig éhesnek érzik magukat, azok könnyedén újabb tányérok után nyúlnak, a gyomruk pedig csak tágul és tágul.
Ennek ellenére némileg megtévesztő lehet a kipukkadás kifejezés, hiszen tulajdonképpen a gyomrunk nem robban vagy durran szét, hanem addig tágul, amíg végül el nem reped, és egy kis lyukon keresztül a tartalma el nem kezd szivárogni.
Az efféle esetek meglehetősen ritkák, azonban nem egyedülállók. Egy 17 éves amerikai fiú 2015-ben például egy karácsonyi vacsorán nem tudott magának megállj parancsolni, és az életét gyomra kiszakadását követően már nem tudták megmenteni. De vajon tényleg képes az ember halálra enni magát? Vagy a szervezet ugyanúgy átveszi az irányítást, és megvédi magát ilyen esetekben, ahogyan azt sem hagyja, hogy a fulladásos halálig tartsuk vissza a lélegzetünket?
Gasztroenterológusok szerint elméletileg nem lehetetlen, de szerencsére a gyakorlatban nagyon ritka, hogy valaki addig egyen, hogy megreped a gyomorfala. A gyomrunk nagyon erős és rugalmas izomszövetből épül fel, kórboncnokok például mértek már 12 literesre növő gyomrot is – mondjuk ennek a gazdája tényleg belehalt a megtöltésébe. Persze a méret és a tágulási kapacitás egyénenként változhat, az evőversenyek sztárjai például sokszor kimondottan sovány, sőt sportos testalkatú emberek.
Ahogy a gyomor telítettsége kezd közeledni a maximális szinthez, védekező mechanizmusként a szervezet bekapcsolja a hányingert, és így igyekszik kiüríteni a túlterhelt gyomrot. Ez valójában sokkal veszélyesebb, mint előtte a nagyon sok evés. A sok erőltetett nyelés, majd a hányás következtében ugyanis megrepedhet a nyelőcső, ezt hívják Boerhaave-szindrómának. A vérzés, illetve a seb óhatatlan elfertőződése nagyon gyors sebészi beavatkozás és antibiotikumkúra hiányában a biztos halálhoz vezet.
Itt meg kell emlékeznünk még a Prader–Willi-szindrómáról, ami egy ritka genetikai rendellenesség, és aki ebben szenved, annál nem (vagy nem mindig) működik az éhségérzetet kikapcsoló mechanizmus, amikor megtelik a gyomra. A betegek gyakorlatilag folyamatosan éhesek, és addig esznek, amíg étel van előttük. Az esetek többségében morbid módon elhíznak, és a halálra evéses incidensek áldozatai is általában közülük kerülnek ki.