Az anorexia és a bulimia még mindig fejtörést okoz az orvosoknak, semmilyen hatékony kezelés vagy gyógymód nem csillapítja az étkezési zavarokkal küzdők szenvedéseit. Ráadásul a koronavírus-járvány sem tett jót nekik, az elszigeteltség, a segítő szakemberek elérhetetlensége és a közösségi média platformjain eltöltött sok idő tovább súlyosbította tüneteiket, állapotukat. De most megcsillant az új remény.
Döbbenetes, de a mentális kórok közül az evészavarok súlyosság szempontjából a második helyen állnak. A betegség halálozási rátája kiugróan magas: az anorexiás betegek közül minden ötödik kísérel meg öngyilkosságot, általában sajnos sikerrel. És ami a legrosszabb, a tudomány jelenleg semmilyen hatásos gyógyszert, készítményt nem kínál ezeknek a betegeknek. Tovább bonyolítja a helyzetet és a gyógyítási stratégiát, hogy az étkezési zavarok gyakran más betegségekkel is együtt járnak, szorongással, depresszióval.
A hallucinogén anyagok tudatmódosító hatásait már évszázadokkal ezelőtt vallási szertartásokon alkalmazta a fél világ az ókori görögöktől az amerikai indiánokig. Ma pedig egyre többen szorgalmazzák, hogy a démonizálás és kriminalizálás köpenyéből kiszabadulva vezessék be őket a gyógyítás tudományába. Az erőfeszítések, úgy tűnik, sikerrel járnak, mert a pszichedelikus kábítószerek a mainstream pszichiátriába való belépés küszöbén állnak. Nem csoda, hiszen új gyógymódokat kínálhatnak a mentális zavarok és a szenvedélybetegségek kezelésére.
Gyógyszerként való felhasználásuk már az 1950-es évek környékén felmerült, ekkor alkotta meg Humphry Osmond pszichiáter a pszichedelikus kifejezést is. Aztán jöttek az 1970-es évek, a hippikorszak és a drogok szabályozása, ami egy időre véget vetett az orvosi felhasználásra irányuló vizsgálatoknak. Mára azonban világossá vált, a mentális betegségek kezelése igazi rejtély, ami kifog a terápián, a kemikáliákon, a hipnózison is. Ezért történhetett, hogy a 2000-es években az amerikai Johns Hopkins Medicine kutatói hatósági engedélyt kaptak a pszichedelikus szerek kutatására. Az eredmények pedig nem sokat várattak magukra, kiderült, hogy a pszilocibin segíthet a dohányzásról való leszokásban, csökkenti a szorongást, enyhíti a súlyos depressziót, javítja a kognitív rugalmasságot, serkenti az idegsejtek felnőttkori újratermelődését (neurogenezis), lazítja a túlzott kontrollt.
A ketamin a leginkább tanulmányozott pszichedelikus gyógyszer, amit sokáig „lónyugtatónak” csúfoltak, mert a lovak (és más, kisebb állatok) nyugtatójaként és fájdalomcsillapítójaként híresült el, hatásosnak bizonyult depresszió és öngyilkossági hajlam kezelésére. A Massachusetts General Hospital kutatói a közelmúltban három agyi régióban követték nyomon hatását a depresszióra. Kiderült, hogy a szer befolyásolja a prefrontális kéreg állapotát, ami a tervezésért és más végrehajtó funkciókért felelős, a hippokampuszt, ami a memóriában, térbeli tájékozódásban játszik szerepet, és az agy hátsó részén található posteromedialis kérget is, ami az énvédő mechanizmusokért felel.
A különböző fájdalomcsillapítók és érzéstelenítők közül a ketamin az egyetlen, ami gamma-oszcillációt, nagy frekvenciás agyhullámokat vált ki (ezeket összefüggésbe hozzák az emlékek alkotásával és előhívásával is). Nagy mennyiségben akár eszméletvesztéshez is vezethet, de alacsony dózisban hatékony antidepresszáns.
A PSZICHOAKTÍV ALKALOID ÁLTAL ELŐIDÉZETT SZOKATLAN TUDATÁLLAPOT ÚJ PERSPEKTÍVÁKAT MUTAT AZ EMBERNEK, BEFOLYÁSOLJA AZ AGY VÁLTOZÁSRA ÉS ALKALMAZKODÁSRA VALÓ KÉPESSÉGÉT. EZ AZ ÚJ NYITOTTSÁG LEHET HATÁSOS AZ EVÉSZAVAROS BETEGEKNÉL.
A gondolkodás megváltoztatásával fellazítja az étkezési zavarosok merev, túlszabályozott viselkedését. A ketamin a fenciklidinből nőtt ki, ami egy erősen hallucinogén fájdalomcsillapító volt az ötvenes években, nem okoz olyan súlyos víziókat, de kiváló fájdalomcsillapító rövidebb távon.
Vegyületét klinikai körülmények között alkalmazták étkezési zavaros betegeknél, és különösen azoknál bizonyult hatásosnak, akiknél semmilyen egyéb hagyományos vagy intenzív terápia nem működött. Az egyik beteg úgy nyilatkozott, a ketamin nem meggyógyít, hanem utat nyit az öngyógyításhoz a gondolkodás és viselkedés megváltoztatásával. Ez kulcskérdés a test kontrolálására törekvő testképzavaros páciensek kúrálásában, akiknek az élete az étkezési és sportolási szabályok szigorú betartása körül forog.
A kezelés menete során a pszichoterápiás integrációs ülések után adják be a ketamininjekciókat, ezt követi a beszédterápia, aminek során átbeszélik a szer által kiváltott élményeket, az új tapasztalatokat. De nem mindenki alkalmas a kúrára, a magas vérnyomás és a pszichotikus betegség is kizáró ok, mert a szer roham kiváltója lehet. Jelentkezhetnek mellékhatásai is, ilyen a hányinger, étvágytalanság, szédülés, de ezeket csak rövid távú használatnál tudták megfigyelni.