Az olaszországi Milánói Egyetem bevonásával végzett tanulmány részeként kilenc, modern kor előtt élt ember csontmaradványából vettek mintát a kutatók, amelyek eredetileg egy 17. századi kórházi kriptában helyezkedtek el Milánóban, Olaszországban. Feltételezések szerint a vizsgált személyeket valamikor 1638 és 1697 között temethették el, és mindegyikük az ottani Ca’ Granda kórház betege lehetett. A kutatás során a csontokat porrá zúzták, és megvizsgálták kémiai összetételüket. A tetrahidrokannabinol (THC) – ami a kannabisz elsődleges bódító vegyülete – és a kannabidiol (CBD) molekulákat egy fiatal férfi és egy középkorú nő maradványaiban találták meg.

A kutatók arra jutottak, hogy a kannabiszt vélhetően a szabadidejükben is fogyasztották, ám a csontokban talált nyomok arra is utalnak, hogy öngyógyításra szintén használhatták. 

Ez a tanulmány számol be az első fizikai bizonyítékokról a kannabisz használatára vonatkozóan a modern kori Olaszországból, illetve Európából

– fejtették ki a kutatók.

Ahogy a tanulmányban kihangsúlyozták, arról semmilyen adatot nem találtak, hogy a kórházban – amelynek a vizsgált személyek korábban a betegei voltak – kezelték volna a pácienseket kannabisszal. Hozzátették, ennek ellenére nem zárható ki ez a felvetés, mivel más, az intézményen kívül gyógyító orvosok akár élhettek ilyen módszerekkel. A kutatók azt remélik, hogy a további toxikológiai elemzésekkel újabb anyagokat találhatnak az ősi maradványokban, akár kokaint is.