Egy új tanulmány szerint a macskatartás megduplázhatja a skizofréniával kapcsolatos rendellenességek kockázatát.
A vizsgálat részeként ausztrál kutatók (a Queensland Centre for Mental Health Research munkatársai) 17, az elmúlt 44 évben megjelent tanulmányt elemeztek, amelyek 11 országból, köztük az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból származnak.
Összefüggést találtunk a tág értelemben vett macskatartás és a skizofréniával kapcsolatos rendellenességek kialakulásának megnövekedett esélye között
– írta John McGrath pszichiáter a kutatásról.
Azt az elképzelést, hogy a macskatartás összefüggésbe hozható a skzofrénia kockázatával, egy 1995-ös tanulmányban vetették fel, és a Toxoplasma gondii nevű parazitának való kitettséget gondolták okként. Az eddigi kutatások azonban vegyes következtetéseket vontak le – írja a ScienceAlert.
A tanulmányok többségében megállapították, hogy
ha valaki gyermekkorában macskák közelében volt, akkor nagyobb valószínűséggel alakulhat ki nála skizofrénia.
Azonban nem minden tanulmány talált erre összefüggést. Ahhoz, hogy tisztább képet kapjanak, McGrath és csapata szerint szükség van az összes ilyen témájú kutatás alapos áttekintésére és elemzésére. A Toxoplasma gondii egy többnyire ártalmatlan parazita, amely a nem megfelelően átsütött hús vagy szennyezett víz útján terjedhet.
Egy fertőzött macska harapása vagy egy fertőzött macska ürüléke szintén átviheti a T. gondiit. Becslések szerint az Egyesült Államokban mintegy 40 millió ember lehet fertőzött, általában tünetmentesen.
A T. gondii a testünkbe jutva beszivároghat a központi idegrendszerbe, és befolyásolhatja a neurotranszmittereket. De a parazita összefüggésbe hozható a személyiségváltozással is, a pszichotikus tünetek megjelenésével és egyes neurológiai rendellenességekkel, köztük a skizofréniával.
A kapcsolat azonban nem bizonyítja, hogy a T. gondii okozza ezeket a változásokat, vagy hogy a parazita a macskáról került át az emberre. A 17 tanulmányt vizsgáló új elemzés azonban „szignifikáns pozitív összefüggést talált a tágan értelmezett macskatartás és a skizofréniával kapcsolatos rendellenességek fokozott kockázata között”.
A kovariánsok figyelembevételével történő kiigazítás után azt találtuk, hogy a macskáknak kitett egyéneknél körülbelül kétszer nagyobb volt a skizofrénia kialakulásának esélye
– írja a kutatócsoport.
Van itt néhány fontos dolog, amit szem előtt kell tartani, például azt, hogy a 17 tanulmányból 15 eset-kontroll vizsgálat volt. Az ilyen jellegű kutatások nem tudják bizonyítani az ok-okozati összefüggést, és gyakran nem vizsgálnak olyan dolgokat, amelyek hatással lehettek mind az expozícióra, mind a kimenetelre.
Egy tanulmány nem talált szignifikáns összefüggést a 13 éves kor előtti macskatartás és a későbbi skizofrénia kialakulása között, de szignifikáns kapcsolatot talált, amikor a macskatartást egy bizonyos időszakra (9–12 éves kor) szűkítette le. Ez az ellentmondás arra utal, hogy a macskával való érintkezés kritikus időkerete nem egyértelműen meghatározott.
Egy amerikai tanulmány – amelyben 354 pszichológushallgató vett részt – nem talált összefüggést a macskatulajdonlás és a skizotípiás pontszámok között.
Bár azok, akiket macskaharapás ért, magasabb pontszámot értek el azokhoz képest, akiket nem.
Egy másik tanulmány, amely mentális zavarokkal rendelkező és nem rendelkező embereket vizsgált, összefüggést fedezett fel a macskaharapás és a bizonyos pszichológiai élményeket mérő tesztek magasabb pontszámai között. De ez azt sugallja, hogy helyette más kórokozók, például a Pasteurella multocida lehet a felelős.
A kutatók egyetértenek abban, hogy jobb és szélesebb körű kutatásokra van szükség, mielőtt határozott értelmezéseket tehetnénk.
A tanulmányt a Schizophrenia Bulletin című folyóiratban tették közzé.
(Borítókép: Mahmut Serdar Alakus / Anadolu / Getty Images Hungary)