Van, aki legyint és nem ért egyet, hiszen egész decemberben a Mennyből az angyalt vagy a Jingle Bells-t dúdolja boldogan, más viszont undorodva fordul ki a boltokból, ha azt hallja, hogy felcsendül a Last Christmas. Miért kedveljük és miért utáljuk ezeket az ünnepi dalokat? Talán az elveszített boldogság utáni vágyakozás áll a háttérben, vagy egyedi agyszerkezetünk.
Egyesek mindig boldog mosollyal fogadják, ha decemberben felcsendül a közelükben a White Christmas és csak ennek a dallamára tudják feldíszíteni a karácsonyfát. Másokat viszont bármilyen ünnepi sláger felhangzásakor kiver a víz, menekülőre fogják, és csak néma csöndben szeretnek dühöngeni, ha nem érik el a csúcsot.
A karácsonyi dalok és énekek sikeréhez hozzájárulhat, hogy képesek felidézni bennünk gyerekkorunk idilli ünnepeit, amikor még nem az idegbajjal volt egyenlő a szeretet ünnepe, hanem tényleg a boldog várakozást jelentette, az izgalmat a „Jézuska” érkezése és az ajándékok átvétele előtt, a békésebb családi együttlétet. A régi harmóniához hozzájárultak a háttérben duruzsoló Pásztorok, pásztorok vagy a Ha elmúlik karácsony. De nézzük meg a mai ovisokat, milyen boldogan éneklik a Kiskarácsony, nagykarácsonyt vagy a Suttog a fenyvest, semmi averzió vagy előítélet, ó, a boldog gyerekkor, amikor még nem fásulnak bele a Wonderful Christmastime dallamába!
A csilingelő, decemberi zenék valóban elősegíthetik, hogy ünnepi hangulatba kerüljünk, a plázák marketingesei szerint viszont még azt is, hogy minél többet vásároljunk. Tudnának erről panaszkodni a bolti eladók, akiket 8 órában köteleznek arra, hogy ugyanazt a 10-20 karácsonyi nótát hallgassák több mint egy hónapig – nem csoda, hogy mire a fa alá ülhetnek, az idegbaj kerülgeti őket. Az biztos, hogy a kereskedelmi egységek sok kárt okoztak a nótáknak azzal, hogy már novemberben elkezdik sugározni őket, amivel a frászt hozzák az emberre, hogy el kell kezdeni a vásárlást, a készülődést. Persze, nem jó az utolsó pillanatra halasztani az intézkedést, de a november közepi indulás mégis korainak tűnik.
Ha jobban belegondolunk, szeretnünk kéne a karácsonyi dalokat, hiszen élvezési idejük korlátozott, bármilyen jó is a dallamuk, csak egy hónapig hallgathatjuk őket, ráadásul nem kis bugyuta számokról van szó, a nagy karriert befutó dalok általában jazzes gyökerűek, olyan hangszerek és futamok, hangzások is tarkítják őket, amik a többi slágerre nem jellemzőek – gondoljunk a csengettyűkre, kórusokra, furulyákra.
Ha Mariah Carey All I Want for Christmas-ét vizsgáljuk meg közelebbről, kiderül, hogy több különálló hangsor, ív és hangzat adja a harmóniát és a dal komplexitását. És e karácsonyi dalokra nem jellemző, bonyolultság ellenére is belemászik a fülünkbe és képesek vagyunk napokig is dúdolni, ha egyszer meghallottuk.
A karácsonyi dallamok általában egyszerűek és repetitívek, így könnyen elsajátíthatjuk őket, jellemzően dúrban íródnak, ami derűs hangulatot kölcsönöz nekik, szemben a moll melankóliájával. Egy néhány évvel ezelőtti tanulmányból az derült ki, hogy akkor lesz fülbemászó egy dal, ha az általánosnál gyorsabb a tempója, kiszámítható a dallama vagy ismétlődő és könnyen énekelhető a szövege, mint a felfutó dallamú, lírai karácsonyi dalok. A karácsonyi dallamtapadást Laurent Katz zongoraművész és zeneszerző azzal magyarázza, hogy a korai zenei töredékeink jönnek elő az örökzöld dalok meghallásakor, mintha a kiskori élmények újjáélednének, mintha a kollektív tudattalan aktiválódna – közös, régi emlékek bukkannak a felszínre: a meleg családi kör, a régi otthon.
Egy korábbi tanulmány szerint a karácsonyi énekek mozgósítják az emlékekhez kapcsolódó agyterületeket, a boldogág hormonok szintje emelkedik, ami tovább erősíti a dalokhoz kapcsolódó pozitív asszociációkat.
És hogy mitől függ, hogy van aki, képes egész nap dúdolni az 1941 óta velünk lévő Bing Crosby White Christmast, más pedig közömbös a dallamra? Az érzelmekhez és a memóriához kapcsolódó agyterületektől, amik eltérőek és azt is befolyásolják, hogy tetszik nekünk egy dal vagy sem. Az agy szerkezetének különbségei meghatározzák az illető (az agytulajdonos) zenei étvágyát is.
Tudományosan bebizonyították, hogy a dalok árthatnak a mentális egészségünknek, úgyhogy most minden jóérzésű karácsonyi dal utáló fellélegezhet és hátradőlhet. Linda Blair klinikai pszichológus szerint a dalok sokunknak csapdát jelentenek, stressz okoznak, pánikot válthatnak ki: egyrészt, hogy meneküljünk a már megint felcsendülő sláger elől, másrészt hirtelen azt érezzük, le vagyunk maradva, sürgősen el kell kezdenünk vásárolni, gondoskodnunk kell az ünnep kellékeiről, fékevesztett sütésbe-főzésbe kell fognunk.
Dr. Victoria Williamson a londoni Goldsmiths Egyetemen a zene hatásait kutatja és megállapította, hogy a karácsonyi dalok ismételt és ismételt és ismételt meghallgatása „expozíciós hatást” vált ki. Ez azt jelenti, hogy a kezdetben kedvelt szám repetitív hallgatása rontja az élményt és az élvezetet, belefáradunk a dalba – ez persze minden számra igaz, nem csak a karácsonyiakra, ezért is frissítjük időről időre a Spotify listánkat. De ha már végérvényesen elegünk van a Wham-slágerből, és nem tudunk szabadulni a dallamtapadástól, akkor kezdjük el dúdolni a brit himnuszt, állítólag a God Save the Queen hatásosan elűzi a bekúszott dallamokat, legyenek azok akár karácsonyiak, akár húsvétiak.
Ha még nincs favorit karácsonyi dalunk, unjuk a Whamet, vagy az újabb Ariana Grande-, Sia-, John Legend-slágereket és a múlt századi nagy klasszikusokat is, ajánljuk figyelmükbe a Band Aid igazi szeretet-himnuszát, a Do They Know It's Christmas-t?, ami ugyan szintén nem új, de a háttértörténete miatt mégis talán a legigazibb karácsonyi ének. Bob Geldof és Midge Ure (az Ultravox énekese) fejéből pattant ki egy közös éneklés ötlete, amiben számos brit és ír zenész (Sting, Spandau Ballet, U2, Phil Collins, a Bananarama, George Michael, Boy George) vett részt, a cél pedig az 1983–1985-ös etiópiai éhezés megsegítése volt.
Az inspirációt egy BBC riporfilm adta, ami részletesen bemutatta az áldatlan afrikai állapotokat, többek között azt, hogy egy segélyszervezetben dolgozó angol ápolónőnek kellett eldönteni, mely gyerekek kaphatnak élelmiszert, hogy túléljék az adott napot, és melyek nem, mert rajtuk már úgysem lehet segíteni. A brit nézőket sokkolta a film, Geldof pedig elhatározta, hogy pénzt gyűjt, de nem csak őt mozgatta meg a tragédia. Mivel a Wham karácsonyi dalával versenyezték végig a szezont (és mindig Geldofék álltak a csúcson), George Michaelék is elhatározták, hogy a lemezükből befolyó összeget az etióp éhínség felszámolását célzó segélyalapnak adományozzák.
(Borítókép: Jimmy Fallon és a The Roots műsorvezetője a Santa Claus Coming to Town című dalt énekli a One Direction tagjaival (Niall Horannal, Zayn Malik, Liam Payne, Harry Styless és Louis Tomlinson) 2014. december 22-én. Fotó: Douglas Gorenstein / NBCU Photo Bank / NBCUniversal / Getty Images Hungary)