A norvég Oslo Metropolitan Egyetem kutatói a vakarózás nyomába eredtek, és feltárták, miért irritálhatja a gyapjú a bőrt. Érdemes elmélyülni a gyapjútudományban, mert az anyag különleges tulajdonságokkal rendelkezik, és nem is minden fajtája szúr.
Most már jó ideje nyakunkon a tél, ami az elmúlt évekhez képest szinte szokatlanul hideg, de a gyerekekkel még mindig harcolni kell, hogy vegyenek sapkát, sőt sokszor magunkon is erőt kell venni, hogy feldobjuk a kötött fejfedőt. Persze, hiszen senki sem szeret vakarózni, mert a meleg gyapjúsapkák homlokkaparászást, ideges tarkómasszázst, fülpiszkálást okoznak. Hogy miért kergetik az őrületbe az embert a kötött ruhák, annak tudományos alapja van.
A csodálatos norvég mintás pulóver a skandinávok emblematikus ruhadarabja, meleg és pompázatos színeivel feldobja a szürke hétköznapokat, de ez is irdatlanul tud viszketni, ezért Ingun Grimstad Klepp oslói etnológus és ruhakutató, az Oslo Metropolitan Egyetem professzora, aki a fenntartható textileket és ezek zöldmosását, használatát kutatja, a miértek nyomába eredt.
Vizsgálódásai során arra jutott, azt, hogy egy adott gyapjú ruhanemű okoz-e viszketést, vagy sem, a szálak vastagsága és lágysága/keménysége határozza meg. A vastagabb rostok kevésbé rugalmasak, ezért jobban irritálják a bőrt. Ami biztosan nem okoz viszketést, az a merinói juh vagy az alpaka, de mindenképp vékonyabb gyapjútípus. Persze ott van még a kecske-, teve-, nyúl- és egyéb gyapjú is, mert a gyapjú kifejezés a ruhagyártásban felhasznált bármilyen típusú állati szálra utalhat.
A merinói gyapjú egyébként azon ritka anyagok közé tartozik, amelyek száradás közben hőt termelnek. Amikor a gyapjúruha nedves lesz, a víz beszorul a rostok porózus szálai közé, a hidrogénkötések felbomlanak. Ez olyan kémiai reakciót hoz létre, ami hőt termel.
Egy kilogramm merinói gyapjú nyolc óra alatt annyi hőt termel, mint egy elektromos takaró.
Klepp szerint ha megszoktuk, hogy főleg puha pamutot viselünk, akkor esélyes, hogy a gyapjú viszketést okoz majd. De irritációhoz vezethet a lanolin is – az a viaszszerű anyag, amit a gyapjas állatok faggyúmirigyei választanak ki –, és bár nagyon jó bőrhidratáló, vannak, akiknél allergiás reakciót válthat ki.
A ruhadarabok különféle szálakból állnak, ezek lehetnek gyapjú- és pamutrostok, de persze nem természetes, szintetikus komponensekből is állhatnak, például poliészterből.
Testünk folyamatosan nedvességet bocsát ki, van, amikor látszik is az izzadság, de általában nem észlelhető, mivel párolog. Ez a nedvesség összetapasztja például a pamuttextília szálait, emiatt a ruha vizes és hűvös lesz, gondoljunk csak az átizzadt pólókra nyáron. A gyapjúruhák szálai viszont még akkor sem csomósodnak össze, ha nedvesek lesznek, mert ugyan felszívják a nedvességet, de közben kialakítanak egy szigetelőréteget is a bőrön azzal, hogy lezárják a levegőt.
Klepp szerint a levegő szigetel a legjobban, ezért fontos, hogy lezárjuk. Ezt a feladatot tökéletesen ellátják a pehelykabátokban használt pehely- és szintetikus anyagok, amik nagyon vastag levegőréteget hoznak létre, és így jól melegítenek, de a nedvességet nem engedik távozni, nem úgy, mint a gyapjú. Aktívabb élethez, sportoláshoz a pehelyruhák helyett tehát válasszunk gyapjút a hidegben. Ráadásul mivel a gyapjú meleg, nem is kell olyan sok réteg ahhoz, hogy ne fázzunk, és így könnyebb ruházat is elég.
Egy kísérlettel igazolhatjuk Klepp állításait: vegyünk fel gyapjúzoknit és gumicsizmát, és így lépjünk bele egy tócsába, majd csináljuk meg ugyanezt pamutzokniban. Az eredmény megjósolható: a pamutzokniban nagyon fázni fog a lábunk, mert a nedvesség nem tud kijutni a vízálló csizmán keresztül, a gyapjúzokniban nem fogunk fázni.
És ha még ez sem volt elég ahhoz, hogy lecseréljük minden ruhadarabunkat gyapjúra, akkor gondoljunk arra, hogy a gyapjút nem is kell olyan gyakran mosni, hiszen nem lehet beleizzadni, elég csupán kiszellőztetni.