Az Egyesült Királyság múzeumaiban új projekttel kísérleteznek az agykutatók. A festmények agyhullámokra gyakorolt hatását elektroencefalogramos (EEG) monitorhoz csatlakoztatott fejhallgatókon keresztül vetítik ki valós időben, 3D-ben. Az első vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak.
A technológiát először a londoni Courtauld Galériában használták, ahol Vincent van Gogh, Édouard Manet, Claude Monet és Paul Cézanne festményei és az emberi agy kapcsolatát vizsgálták meg. A projekt az Art Fund megbízásából indult el, hogy bizonyítsa, milyen jó hatással van a művészet az emberi agyra. Titkos reményeik szerint így kívánják fellendíteni a múzeumlátogatást, mert igaz ugyan, hogy a brit felnőttek 95 százaléka szerint múzeumba járni jó, mégis 40 százalékuk csak évente egyszer néz meg bármilyen kiállítást.
A fejhallgató olyan, mint egy fejre erősített glória, ami méri az agy elektromágneses aktivitását, és így feltárja, hogy a passzív tevékenységnek tűnő festménybámulás igencsak felborzolja az agyi kedélyeket. Ráadásul ahány ember, annyiféleképpen variálódnak az agyhullámok, a valamilyen betegséggel, például ADHD-val küzdők agyhullámai pedig még az általános eltérésektől is különböznek a művészet felfogásában.
A művészet egyedülállóan emberi tevékenység, ami a bolygó minden kultúrájának több tízezer éve része. Valószínűleg valahogy központi szerepet játszhat(ott) a túlélésünkben, a fejlődésben, az innovációban, az egymáshoz való kötődésünkben. Több idegpályát is stimulál, ezért az evolúciós elmélet a művészetet összekapcsolja a Homo sapiens fontos agyi változásaival, amik befolyásolták a nyelv és a hierarchikus társadalmak fejlődését.
Egy több mint 23 ezer brit résztvevő bevonásával készült tanulmány azt találta, hogy azok, akik hetente részesülnek valamilyen művészeti élményben, vagy legalább évente néhányszor részt vesznek kulturális eseményeken, boldogabbak és jobb mentális állapotnak örvendenek, mint azok, akik teljesen hanyagolják a művészet élvezetét. Ez független az életkortól, családi állapottól, jövedelemtől, egészségtől, szociális helyzettől.
Az idegtudomány kutatásai szerint a művészet új idegpályákat alakít ki, kreatívabb gondolkodást eredményez, és a szerotoninszintet is emelheti. befolyásolja tehát az érzelmeket, a motivációt, a jóllétet.
A művészet élvezetébe agyunk több területe is bekapcsolódik, az érzékszervi feldolgozók, az érzelmekért, a memóriáért, a megismerésért felelősek is. Az agyi reakció az alapvető szükségletek kielégítésének élményéhez fogható, mint például az étkezés és a szex, mert érzelmi felszabadulás történik – ez az, amit Arisztotelész katarzisnak nevezett.
A londoni University College-en festményeket néző emberek agyáról készítettek képeket, s kiderült, hogy amikor nekik tetsző műalkotásokat csodáltak, 10 százalékkal megemelkedett a pulzusuk, ami ugyanaz az izgatottság, mintha egy szeretett személyre néznénk. Fokozott aktiváció történt a jobb agyfélteke törzsdúcaiban és a kétoldali nyakszirti, a bal oldali cinguláris barázdában és az arcfelismerésben szerepet játszó fusiform gyriusban.
Egy Japánban végzett longitudinális vizsgálat kimutatta, hogy a hobbi szinten művészi tevékenységet végző emberek (kézműveskedők, festők), kevésbé voltak hajlamosak a kognitív zavarokra akár idősebb korban, mint azok, akik nem merültek el semmilyen művészi tevékenységben. A szobrászat úgy változtatja meg agyunk hullámmintázatát, mintha meditálnánk, de nemcsak a manuális alkotás, hanem akár a zenehallgatás, az éneklés is jó hatással lehet lelkiállapotunkra. Csökkentik a stresszt, a szorongást, a fájdalmat, a depressziót, és erősítik az immunrendszert, ahogy a rajzolás és a színezés is.
Az alkotás növeli agyunk neuroplaszticitását is, hatására könnyebben felépülünk betegségekből, sérülésekből. Ezen alapul a művészetterápia, ami főleg a mentális betegeken tud segíteni a stressz csökkentésével, az alkotás közben elért flow-állapottal, a kikapcsolódással. A spontán, szabad alkotás előhívja a rejtett belső képeket, a tudatalatti tartalmait, az imaginációs gyakorlatok felszabadítják az alkotókedvet. A művészet egyedi eszközeivel lehetővé teszi érzéseink és emlékeink kifejezését a szavakon kívül más módokon is, az általa elért katarzis pedig megkönnyebbülést jelenthet.