Méretükben hasonlóak a Jupiterhez, a Szaturnuszhoz, a Neptunuszhoz és a „lakható zónában” keringenek a csillaguk körül, ahol se túl meleg, se túl hideg nincs. A távolság a gazdacsillagaiktól épp megfelelő ahhoz, hogy élet lehessen rajtuk.
A csillagászok 85 lehetséges exobolygót fedeztek fel a Naprendszerünkön kívül, amelyek hőmérséklete elég hideg ahhoz, hogy fenntartsa az életet. Méreteik hasonlóak néhány ismert bolygóéihoz, és a NASA Transitioning Exoplanet Survey Satellite (TESS) adatai alapján bukkantak rájuk.
A csillagászati kutatások egyik legnagyobb slágere mostanában az exobolygók utáni nyomozás, de mik is ezek pontosan? Jellemzőjük, hogy egy csillag körül keringenek, és tömegüknek nagyobbnak kell lennie, mint a Naprendszer bolygóira vonatkozó alsó határ. Egyre többet és többet találnak belőlük, 2007-ben 60 ilyen bolygóról tudtak (ezek közül hetet magyarok fedeztek fel), ma már 5500 exobolygót tartanak számon – de ahogy ezt leírtuk, máris nőhetett a szám.
Jelenleg a Földhöz legközelebbi exobolygó a Proxima Centauri b, amely a 4 fényévre található Proxima Centauri csillag körül kering. Ide 114 000 év alatt tudnánk eljutni, vagyis mostanában nem fog sikerülni. De a NASA katalógusában megnézhetjük, hogy hány, már megerősített ilyen bolygó van, és hány exobolygójelölt áll sorban (10 065).
Rájuk lelni nem egyszerű, mert nem bocsátanak ki saját fényt, vagy legalábbis nem annyit, ami segítene megtalálni őket. Ezért különböző módszereket vetnek be, ilyen például a radiálissebesség-mérés, az asztrometriai módszer, amikor a bolygó gravitációs hatása változásokat idéz elő a csillag mozgásában, a Doppler-leképzés, melynek során a csillag képe módosul, ha a bolygó elfedi a felszínének egy részét. De az infravörös többletsugárzás mérése, és a lítium mennyiségének figyelése is jó kiindulópont lehet, mert a bolygórendszerekkel rendelkező Nap típusú csillagokban kevesebb lítium van.
Januárban már történt egy exobolygó-szenzáció, amikor egy nemzetközi kutatócsoport olyan példányt fedezett fel, ami hozzánk közeli, igen fiatal, Föld méretű, és csillaga, ami körül kering, a Naphoz hasonló. Egyik oldalával mindig a csillaga felé néz, felszínén akár 1300 Celsius-fok is lehet, ezért a mi bolygónkra nem hasonlít, nem is alkalmas életre, viszont annyiban igenis érdekes, hogy
olyan, mint a korai Föld.
Ezt is a TESS segítségével találták meg, amin keresztül detektálni lehet a csillagok fényességében bekövetkezett változásokat, amelyeket az előttük elhaladó tárgyak okoznak. A TESS főleg a Naprendszerünktől nem túl távoli csillagok fényváltozásait kutatja, amelyek azt bizonyítják, hogy egy bolygó halad el a csillag előtt, és így befolyásolja a fényét. A fényváltozásból a bolygó méretére és csillaguk körüli keringési idejére is lehet következtetni, ez pedig feltárhatja, milyen messze vannak a csillagtól – minél hosszabb a keringési idő, annál nagyobb a távolság.
A 85 új exobolygójelölt 20–700 nap alatt kerüli meg gazdacsillagát, de a TESS által eddig megfigyelt legtöbb ilyen égitest keringési periódusa 3–10 nap volt. Egyes bolygók elég messze vannak a gazdacsillagoktól ahhoz, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosítsanak az élet fenntartásához. Ez az úgynevezett „lakható zóna”. Az új exobolygók közül 60 vadonatúj felfedezés, 25-öt pedig más kutatók találtak meg a TESS-adatokból, különböző technikákkal.
Faith Hawthorn, a tanulmány egyik szerzője, a Warwicki Egyetem kutatója elmondta, hogy a felfedezés során egy algoritmust futtattak, ami egy 1,4 millió csillagból álló mintát vizsgált. Ez redukálódott 85-re, csak ennyiről bizonyosodott be, hogy hűvösebb a felszínük, mert csak kétszer fedték le csillagukat (vagyis távolabb vannak tőle). Daniel Bayliss professzor a kutatás egyik résztvevője úgy kommentálta a felfedezést, hogy azért igen izgalmas, mert több bolygó is lehet köztük az életre alkalmas hőmérsékleti zónában. Elmondta azt is, a felfedezéseket nyilvánosságra hozták, hogy a csillagászok az egész világon profitálhassanak az eredményekből, és tanulmányozhassák az egyedülálló exobolygókat.