Az ENSZ szerint a bolygó népessége nőni fog, 2100-ra 11 milliárd főt jósolnak, de egy másik intézet szerint, amely egészségügyi statisztikákkal foglalkozik, a lakosságszám épphogy apadásnak indul. A két szám között igen nagy az eltérés. Mi az igazság?
Globális népesség-összeomlás vár ránk, de ha azt hisszük, ez csak jó lehet, hiszen kevesebb szemét és energiafelhasználás, valamint fogyasztás és butaság lesz, akkor tévedünk. Nem ilyen egyértelmű a helyzet.
Ha kevesebb lakója van a Földnek, akkor a gazdaság is lelassul, és az innovációk, ötletek sem sorjáznak kellő mértékben. Sőt vannak, akik úgy gondolják, a népesség csökkenése a kollektív agyi teljesítményt is apasztja.
Mit tehetünk, tennünk kell-e valamit a bolygó elnéptelenedése ellen, szüljünk sokat, vagy inkább tanúsítsunk önmérsékletet ezen a téren?
A mesterséges populációszabályozásra a múltban is volt néhány durva precedens: az Egyesült Államok és Kanada erőszakkal sterilizálták az őslakos nőket a 20. század második felében, de Ausztrália ugyanezt tette a fogyatékkal élőkkel. India a szegény férfiak tömegét sterilizálta 1976-ban, mert a külföldi adományozók a segélycsomagokat a népességszabályozástól tették függővé. A becslések szerint több mint 2000 férfi bele is halt a szakszerűtlen beavatkozásba. Kína pénzbírságokkal, sterilizációval és kényszerabortuszokkal korlátozta a népességnövekedést az 1970-es évektől az egygyermekes politika értelmében.
1798-ban Thomas Malthus angol közgazdász azt jósolta (tévesen), hogy az emberiség számának növekedése addig folytatódik, amíg el nem fogy az élelem, akkor a civilizáció összeomlik. De 1968-ban is született egy hasonló prognózis Paul és Anne Ehrlich tollából, akik a Stanford Egyetem kutatói voltak, és azt vizionálták, hogy még a saját századukban éhezés tör a világra. Igaz, a készletek már a hetvenes években kezdtek kimerülni, de Ehrlichék azzal nem számoltak, hogy a nők egyre kevesebb gyereket vállalnak, és a technológia segít kielégíteni a növekvő igényeket. Sok demográfus azonban spekulációnak tartja, hogy a népesség drámaian csökkenne a következő 100 évben. Hacsak nem tör ki pestisjárvány, atomháború vagy egyéb végzetes katasztrófa.
A téma sokakat foglalkoztat matematikusoktól elkezdve biológusokon át a környezetvédőkig, hiszen a Föld készleteit nagyjából kimerítettük, vagyis a fajok és a környezet továbbélését az ezeket kihasználó erőforrások befolyásolják leginkább. De még azt sem tudjuk pontosan, hányan vagyunk. Az ENSZ 2022 novemberében tette közzé, hogy a bolygó lakossága átlépte a 8 milliárdot, de pontosan mégis mennyivel?
A demográfusok szerint a népesség évente maximum 80 millióval növekszik. Az ENSZ úgy kalkulál, hogy a globális népesség 2100-ra körülbelül 11 milliárd főre fog nőni. Az Institute for Health Metrics and Evaluation (IHME) becslése 2064-re 9,7 milliárd fő, de utána folyamatos csökkenést jósol, és azt, hogy 2100-ra 6 milliárd fő lesz a globális lakosságszám.
Az eltérés egyik oka, hogy az ENSZ kutatói szerint az országok gazdagodásával a termékenységi ráta fellendül.
Előrejelzésük szerint 80 év alatt a lakosság száma a felére csökkenne Spanyolországban, Japánban. Kína népessége is megcsappanna majdnem 50 százalékkal, India és Nigéria népesség szempontból viszont a legnagyobbak között lenne, és csak 12 országban, például Szomáliában és Dél-Szudánban lenne elegendő gyerek a populáció fenntartásához.
Az UCLA ökológusa, Daniel Blumstein szerint a mezőgazdasági fejlesztések képesek ellátni a növekvő keresletet, és kompenzálni a Föld fogyó készleteit, de ezeknek megvannak a hátrányaik is. A növényvédő szerek, a peszticidek például megölik a méheket, és az ehhez hasonló környezeti problémák most már fenyegetőbbek ránk nézve, mint az élelmiszerkészletek végessége. A hulladék, a szén-dioxid felhalmozódása, a növények és állatok élőhelyének pusztulása jelenti ma a valós veszélyt.
A csökkenés okai között vezető szereppel bírnak a nők, akik világszerte kevesebb gyermeket vállalnak, hiszen járhatnak iskolába, tájékozottabbak, és a fogamzásgátlás is rendelkezésükre áll. Ez a trend jellemző Európában és Észak-Amerikában a drága gyerekgondozás, a munkahelyi nyomás, az apák passzivitása miatt. Ha ezek az akadályok, nehézségek elhárulnak, nő a szülési kedv. Ezt láthatták a szociológusok Németországban.
Azok a figyelmeztetések, hogy a népesség csökkenése apaszthatja a kollektív agyi teljesítményt és károsíthatja a gazdaságot, figyelmen kívül hagyják a több baba születésével járó gondokat, hiszen több gyereknél nő az egészséges születések kockázata, magasabb a gyerekhalandóság aránya is.
Miközben kevesebb gyerek születik, a társadalmak elöregednek. A Közel-Kelet és Afrika kivételével a bolygó országaira jellemző ez az elöregedés, vagyis az egyre hosszabb életet megélő idősek nagy számban vannak jelen az országokban.
A fejlődő országok nagy problémája, hogy hiába is születik sok gyerek, az 5 év alattiak körülbelül 22 százaléka korához képest túl alacsony, mert nem jut elegendő tápanyaghoz, és mert az élősködők és a fertőzések is legyengítik őket.
A bolygó túlnépesedése ma igenis probléma, de sokan ezt használják ürügyként, hogy elhárítsák maguktól a felelősséget: nem az ő fogyasztásukkal van a baj, hanem a többiek, vagyis a fejlődő országok szaporodásával. Csakhogy az emberek kibocsátása nem egyforma: a legmagasabb termékenységi mutatóval rendelkező országok felelősek a legkevésbé az éghajlatváltozásért, és a leggazdagabb országok emberei 50-szer többet bocsátanak ki, mint a szegény, de jól szaporodó országok.