Egy tanulmányból kiderült, hogy a kis méretű, hosszú orrú kutyák élnek a legtovább. Az ebbe a kategóriába tartozó fajtatiszta szuka kutyák élettartama a legnagyobb.
A Scientific Reports című folyóiratban közölt tanulmányból kiderült, hogy a kis méretű, hosszú orrú kutyafajták tovább élnek, míg a nyomott arcúaknál nagyobb a korai halál kockázata – írja a The Guardian.
Miután a kutatók figyelembe vették a méretet, az arcformát és a nemet, azt találták, hogy a fajtatiszták közül a kis termetű, hosszú orrú szuka kutyáknak volt a leghosszabb az élettartamuk, ők átlagosan 13,3 évet éltek.
A nyomott arcú fajták átlagos élettartama 11,2 év volt, és 40 százalékkal nagyobb volt a kockázata a rövidebb életnek, mint a közepesen hosszú orrú kutyáké, például a spánieleké.
Míg a korábbi kutatások a kutyák hosszú élettartamát befolyásoló tényezőként azonosították a nemet, az arcformát és a testméretet, addig senki sem vizsgálta a három tényező kölcsönhatását, illetve az evolúciós történelem és az élettartam közötti lehetséges kapcsolatot
– jegyezte meg Kirsten McMillan, a tanulmány egyik szerzője.
McMillan és munkatársai az összes fajtát és keresztezett fajtát figyelembe véve megállapították, hogy
a kutyák átlagos élettartama 12,5 év, és a szuka kutyák valamivel tovább élnek, mint a kanok.
Hogy mélyebbre ássanak, a csapat 155 fajtatiszta kutyát vizsgált, és azt találták, hogy a nagyobb kutyák általában rövidebb életűek, mint a kisebbek, miközben a fajta orrának hossza is számít.
Míg a törpe tacskók átlagos élettartama 14 év volt, addig a francia bulldogoké 9,8 év, a kaukázusi juhászkutya átlagos élettartama pedig mindössze 5,4 év. A szakértők régóta hangsúlyozzák, hogy a nyomott arcú fajták hajlamosak egészségügyi problémák sokaságára, többek között légzési nehézségekre és bőrproblémákra.
A kutatócsoport azt is megállapította, hogy a fajtatiszta kutyák esetében a medián élettartam hosszabb, mint a keresztezett fajták esetében, 12,7 év, ami ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a keresztezett fajták azért lehetnek egészségesebbek, mert nagyobb a genetikai változatosságuk.
McMillan megjegyezte, hogy a különbségek valószínűleg a biológiai tényezők, például a testalkat és a genetika, valamint a környezeti tényezők, köztük az étrend, a testmozgás és az edzés összetett keverékének köszönhetőek.
Általánosságban elmondható, hogy ezek az eredmények segítenek a potenciális tulajdonosoknak, tenyésztőknek, politikai döntéshozóknak, finanszírozó testületeknek és állatjóléti szervezeteknek abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a társas kutyák jólétének javítása érdekében
– mondta.