A 2015-ös párizsi klímaegyezményben a világ országainak vezetői megállapodtak, hogy megakadályozzák, hogy a bolygó felmelegedése meghaladja az 1,5 Celsius-fokot, de egy új mérési technika szerint ez már meg is történt.
Malcolm McCulloch, a University of West Australia Oceans Institute Crawley-i korallkutatója, az új tanulmány vezető szerzője szerint a hőmérsékletet körülbelül fél fokkal alábecsülték – olvasható a Nature-ben.
Az eddigi számítások az iparosodás előtti, 1850–1900 közötti időszak globális átlaghőmérsékleti értékeit használták, a legkorábbi műszeres adatokat, amiket hajókon mértek a tengerfelszín hőmérsékletéről. Ám Malcolm McCulloch szerint azok a tengeri szivacsok, amik már a tizennyolcadik században is itt voltak, és ma is velünk vannak, biztosabb jelzői a hőmérsékletnek.
Munkatársaival elemezték a Puerto Rico partjainál élő korallszerű szivacsfaj, a Ceratoporella nicholsoni 300 éves kalcium-karbonát-vázának stroncium- és kalcium-összetételét, amit csak a vízhőmérséklet változásai befolyásolnak. A szivacsok 33–91 méteres mélységben élnek, ami azért fontos, mert a tenger felszínének hőmérséklete nagyon változó lehet,
de ennek a közepes mélységnek az adatai az egész rendszert reprezentálják néhány száz méterig, és egyensúlyban vannak a légkör hőmérsékletével.
A Karib-tengernek ez a része viszonylag védett a nagy óceáni áramlatoktól és a komolyabb éghajlati jelenségektől (mint például az El Nino), vagyis a víz hőmérséklete nem olyan ingadozó, mint más óceáni régiókban. A szivacsvázak szerint a bolygó már az 1860-as évek közepén elkezdett felmelegedni. Az 1700 és 1860 közötti viszonylag stabil időszak alatt a globális tengerfelszín hőmérséklete kevesebb mint 0,2 Celsius-fokkal változott.
Malcolm McCulloch és munkatársai kiszámították, hogy a globális hőmérséklet valójában 0,5 Celsius-fokkal több lehetett az eddig becsültnél, ráadásul a Föld felmelegedése 2010–2012 körül meghaladta az 1,5 fokot. A kutatócsoport a szivacsból származó hőmérsékleti adatok pontosságát az 1964 és 2012 közötti globális átlaghőmérséklet-rekordokkal összehasonlítva ellenőrizte.
Az éghajlatkutatók közül azonban sokan szkeptikusak a korallmérőkkel kapcsolatban, hiszen nem biztos, hogy hőmérsékletük mindig változatlan. Valószínű, hogy a felmelegedés globális vizsgálatához további adatokra lenne szükség a bolygó minden tájáról és még több forrásból.