A harag szapora pulzussal, magasabb vérnyomással, megemelkedett testhőmérséklettel jár. Tehát káros a szervezetre, sokszor meg is próbáljuk elfojtani, amivel több kárt okozunk, mintha szabad utat engednénk neki – ráadásul most kiderült, hogy segít a kihívást jelentő célok elérésében.
A harag a félelemhez, az örömhöz vagy a szomorúsághoz hasonló motiváció, ami segíthet a problémamegoldásban is. Fő célja, hogy felhívja figyelmünket olyan dolgokra, amelyek akadályoznak minket a fontos célok elérésében, jelzés lehet, ha nem is tudatos, hogy állj meg, és gondold át a helyzetedet.
És bár Truman Capote szerint „a harag, ha lehet, még veszedelmesebb, mint a szeretet; ezt a kettőt csak azok engedhetik meg maguknak, akik teljes biztonságban tudják magukat”, egy friss tanulmány szerint a düh hasznos, mert ráirányítja a figyelmünket arra, hogy gátolnak minket mások, és arra ösztönöz, hogy lépéseket tegyünk a kihívások leküzdése érdekében .
Heather Lench, a Texas A&M Egyetem munkatársa kollégáival végzett haragkísérletei azt bizonyítják, hogy az emberek akkor teljesítenek a legjobban kihívást jelentő feladatokban, ha haragot éreznek, és nem mást. Az érzelmeiket különböző hangulatú képek megmutatásával befolyásolták, és kiderült, a feldühödött alanyok a szomorúakkal szemben sokkal kitartóbbak voltak bonyolult rejtvények megoldásában.
De az is igaz, hogy a tesztek során, mikor lehetőség volt csalni, a haragosok többet csaltak, mint a más érzelmek hatása alatt lévő kísérleti alanyok. Vagyis erkölcstelenebb magatartást eredményezhet a harag. Ezért kell terelni, irányítani, szabályozni a dühöt.
Lench tanulmányának egy másik részében kollégáival közel 1000 embert faggattak a 2016-os és 2020-as amerikai elnökválasztás előtt, hogy kiderítsék, mennyire gurulnak dühbe arra a gondolatra, hogy nem az ő jelöltjük nyer. Az eredmények azt mutatták, hogy a könnyebben dühbe jövő emberek nagyobb valószínűséggel szavaztak.
A harag motiválhat minket, hogy aktívak legyünk fontos társadalmi és politikai kérdésekben, ez derült ki, amikor haragra gerjesztett alanyok nagyobb valószínűséggel írtak alá egy igazságtalanság elleni petíciót, mint azok, akik nem voltak dühösek.
Pár- vagy családi kapcsolatokon belül a harag feltárulkozásra késztethet, hogy a felek tisztázzák szükségleteiket.
Szerelmespárokat vizsgálva kiderült, hogy akik képesek voltak őszintén, haragosan vitatkozni, azoknak javult a kapcsolatuk a dühkitörések után.
Nem csoda, hiszen sikerült kiadniuk a frusztrációjukat, ami megerősítette a kapcsolatukat.
De ha a haragod csak arra irányul, hogy a saját igazad bizonyítsd, az árthat a kapcsolatnak, mert megfélemlíti a másikat. Vagyis harag és harag között is van különbség. Az intenzív harag megzavarja a teljesítményt, a túl sok düh elűzheti a pozitív érzéseket. A sokszor dühös emberek pedig hajlamosabbak a gyulladásos betegségekre, a szívinfarktusra, a szélütésre. Úgyhogy nem árt egy kis harag, de azért bánjunk vele csínján!